Nézd, hogy csukódik le a bársonydoboz,
titkos kulcsra zárul feletted az ég;
fedele lassan közelít arcodhoz,
és a homályból szerelmed int feléd.
Álmodban kísérsz szemeddel hallgatag
a templomba menet boldog vőlegényt,
majd lassú sort, mely ugyanarra ballag
hallgatni fátyolba takart gyászmisét.
Megfordulsz az utcán egy baljós hangra,
és úgy érzed, hogy az ördög kergetett;
majd felnézel az égre s megnyugodva
látod, gyémántok vannak fejed felett.
      Egyszer jót, aztán gonoszt vetít eléd,
      sosem tudhatod, most mit rejt a sötét.