2022. október 7. péntek,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
P.H. Pearse: Iosagan
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Iosagán (írta: Pádraic Henry Pearse, fordította: Rácsai Róbert)

 

Első jelenet

 

Egy tengerpart Iar-Connathban egy falu mellett. Jobb kézről egy ház. Kelet felől, nagyon közelről egy harang szól. Kinyílik a ház ajtaja. Egy idős férfi, az öreg Matthias lép ki az ajtó előtti kőlapra, megáll egy pillanatra és lenéz az útra. Aztán leül az ajtó melletti székre, két kezével a botját szorítja, fejét lehajtja és figyelmesen hallgatja a harang hangját. Elhallgat a harang. Daragh, Padraic és Coilin megjönnek a tengertől és felveszik ruháikat a fürdés után.

 

DARAGH.

 

(kinyújtja ujjait a tenger felé)

 

Fehérek a virágok a halász kertjében.

 

PADRAIC.

 

Igen, gyönyörűek.

 

COILIN.

 

Hol vannak?

 

DARAGH.

 

Nézz a tenger felé.

 

COILIN.

 

Azok nem fehér virágok, hanem fehér lovak.

 

DARAGH.

 

De olyanok, mint a fehér virágok.

 

COILIN.

 

Nem, az öreg Matthias azt mondja, hogy azok a fehér lovak, amelyek a Másik Országból vágtatnak át a tengeren.

 

PADRAIC.

 

Hallottam Iosagant, amint azt mondta, hogy azok virágok.

 

COILIN.

 

Hogy nőhetnének virágok a tengeren?

 

PADRAIC.

 

És hogy vágtathatnak lovak a tengeren?

 

COILIN.

 

Ha tündérek vannak bennük, akkor könnyen.

 

PADRAIC.

 

És nem nőnének a virágok a tengeren éppoly könnyen, ha tündérek vannak bennük? Hát nem láttál elégszer vízililiomokat az Ellery tavon? És miért ne nőhetnének a tengeren, éppúgy, mint a tavon?

 

COILIN.

 

Nem tudok róla, hogy tudnának.

 

PADRAIC.

 

Igen, tudnak.

 

DARAGH.

 

Szép volt ma a tenger, cimbora.

 

COILIN.

 

Igen, de pokoli hideg volt!

 

PADRAIC.

 

Ugyan mitől fáztál, hiszen csak térdig mentél bele!?

 

COILIN.

 

Szavamra, féltem, hogy a hullámok fellöknek, ha beljebb megyek. Iszonyú nagyok voltak.

 

DARAGH.

 

Én pont azt szeretem, cimbora. Tetszett az a hatalmas, amelyik átcsapott a fejünk felett?

 

PADRAIC.

 

Az ám, Coilin meg ordított, hogy megfullad.

 

COILIN.

 

Lement a torkomon, komolyan, és majdnem megfulladtam.

 

PADRAIC.

 

Persze, kinyitottad a szád és ordítottál. Elég bizarr lett volna, ha nem ment volna le a torkodon.

 

COILIN.

 

Az nekem épp elég volt. Inkább kitértem az útjukból.

 

DARAGH.

 

A többiek még ott vannak?

 

PADRAIC.

 

Itt vannak.

 

COILIN.

 

Nézzétek Feichin haját!

 

Feichin, Eoghan és Cuimin jönnek a tenger felől, a hajukat szárogatva.

 

CUIMIN.

 

Na, mit játsszunk ma?

 

COILIN.

 

Szembekötősdit!

 

PADRAIC.

 

Jaj, fogd be, és maradjál már, te is meg a szembekötősdid is.

 

COILIN.

 

Akkor Nagykaput!

 

PADRAIC.

 

Elegünk van a Nagykapuból is.

 

DARAGH.

 

Bújócskázzunk!

 

FEICHIN.

 

Ne már!

 

EOGHAN.

 

Farkas és bárányt!

 

COILIN.

 

Nem, játsszunk Lúrabóg-Lárabógot!*

 

PADRAIC.

 

Majd mindjárt én csinálok belőled lúrabógot!

 

COILIN.

 

Folyton velem szórakozol, Padraic. [(Padraic elkapja)]. Figyeljél már rám, jó?

 

CUIMIN.

 

Na, figyelj rá, Padraic.

 

DARAGH.

 

Hallgasd meg.

 

Padraic elengedi.

 

COILIN.

 

Beszélj magad, Padraic, ha már mást nem engedsz szóhoz jutni.

 

PADRAIC.

 

Ugráljunk!

 

EOGHAN.

 

Ugráljunk! Ugráljunk!

 

DARAGH.

 

Fogadjunk, hogy legyőzlek, Padraic!

 

PADRAIC.

 

Miben, ugrálásban?

 

DARAGH.

 

Aham.

 

PADRAIC.

 

Nem győztelek le tegnapelőtt az iskolánál?

 

DARAGH.

 

Fogadok, hogy ma nem győzöl le. Megpróbálod?

 

PADRAIC.

 

Nem. Fáj a lábam. [(A többi fiú elkezd nevetni; Padraic szégyenkezve folytatja)]. Inkább labdáznék.

 

EOGHAN.

 

Labdázzunk! Labdázzunk!

 

DARAGH.

 

Van valakinél labda?

 

CUIMIN.

 

És ha lenne, hol játszanánk?

 

PADRAIC.

 

Az öreg Matthias oromfalánál. Annál jobb helyet nem is lehetne találni.

 

COILIN.

 

Kinél van a labda?

 

CUIMIN.

 

Esküszöm, nálam nincsen.

 

DARAGH.

 

Nálam sincs.

 

PADRAIC.

 

Coilin, nálad volt pénteken.

 

COILIN.

 

De hát az igazgató elvette, amikor pattogtattam az iskolában katekizmus alatt, nem?

 

FEICHIN.

 

Tényleg, igazad van.

 

CUIMIN

 

Esküszöm, azt hittem el akar náspángolni.

 

COILIN

 

Így is volt, csak a papot várta.

 

DARAGH

 

Ugyan, a labdát akarta. A mai mise után a zsarukkal játszik.

 

PADRAIC

 

Bizony ám, játszani fog, és ő meg is tudja verni őket.

 

DARAGH

 

Nem, az őrmestert nem tudja legyőzni. Valamennyiük közül ő a legjobb. Megverte Hoskinst meg azt a vörös hajút is múlt vasárnap.

 

FEICHIN

 

Hé, várj csak? Tényleg megverte őket?

 

DARAGH

 

Úgy ám, barátom. A vörös dühöngött, az igazgató meg a zsaruk ott nevettek rajta.

 

PADRAIC

 

Fogadok, hogy az igazgató legyőzi az őrmestert.

 

DARAGH

 

Én meg arra, hogy nem.

 

PADRAIC

 

Halljátok ezt?

 

DARAGH

 

Fogadok, hogy az őrmester bárkit megver ebben az országban.

 

PADRAIC

 

Hé, és honnét veszed, hogy bárkit legyőzne?

 

DARAGH

 

Nagyon jól tudom! Hát nem nézem mindig a játékukat?

 

PADRAIC

 

Nem tudod!

 

DARAGH

 

De tudom! Igenis tudom!

 

Elkezdik fenyegetni egymást. Veszekedés üti fel köztük a fejét, hogy „Az őrmester a legjobb!”, mások szerint „Az igazgató a legjobb!” Az öreg Matthias felkel és hallgatja őket. Előjön öreg, hajlott testével, alig tudja húzni a lábát. Kezét Daragh fejére teszi és csendesen szól hozzájuk.

MATTHIAS.

 

Ó, ó, ó, szégyelljétek magatokat!

 

PADRAIC.

 

Ez a srác azt mondja, hogy az igazgató nem tudja labdában megverni az őrmestert.

 

DARAGH.

 

De könyörgök, Matthias, hát az őrmester nem tudna bárkit megverni ebben az országban?

 

MATTHIAS.

 

Ne törődjetek az őrmesterrel. Nézzétek inkább azt a magányos vadlibát, amely a Loch Ellery fölött közeledik felénk! Nézzétek!

 

Az összes fiú felnéz.

 

PADRAIC.

 

Látom, szavamra!

 

DARAGH.

 

Honnan jön, Matthias?

 

MATTHIAS.

 

A Keleti Világból. Azt mondom, ezer mérföldet utazott azóta, hogy elhagyta fészkét az északi földeken.

 

COILIN.

 

Szegényke. És hol fog leszállni?

 

MATTHIAS.

 

Aranba fog menni, ez az egy esélye. Ott láthatjátok őt a tenger felett. Szegény szívem, te magányos vadliba!

 

COILIN.

 

Mesélj nekünk egy történetet, Matthias.

 

Leül egy partmenti kőre és a fiúk köré gyűlnek.

 

MATTHIAS.

 

Milyen történetet meséljek?

 

FEICHIN.

 

„A Szürke Ló kalandjait”!

 

CUIMIN.

 

„A tyúktolvajt és az ökörszemet!”

 

PADRAIC.

 

„A kétfejű óriást!”

 

COILIN.

 

„A dudás kalandjait a Csigakastélyban!”

 

EOGHAN.

 

Igen, igen, „A dudás kalandjait a Csigakastélyban!”

 

A FIÚK

 

Egy hangon

 

„A dudás kalandjait a Csigakastélyban!”

 

MATTHIAS.

 

Rendben van. ’Egyszer volt, hol nem volt, igen-igen rég, volt egyszer egy Csiga. Ha abban az időben éltünk volna, most nem lennénk itt; és ha itt lennénk, akkor más, új, vagy régi történetünk lenne, ami még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne miről mesélni. A kastély, amelyben ez a Csiga élt, a legszebb volt, amit emberi szem valaha is látott. Nagyobb volt, és ezerszer gazdagabb, mint a Meave Kastély Rath Cruachanban, vagy akár mint maga Írország Nagykirályának a kastélya Tarában. Ez a Csiga egyszer egybekelt egy Pókkal-’

 

COILIN.

 

Nem, Matthias, nem a Nagyi Tűjével kelt egybe?

 

MATTHIAS.

 

Lelkemre, igazat szólsz, miket is beszélek?!?

 

PADRAIC.

 

Folytasd, Matthias.

 

MATTHIAS

 

’Ez a Csalánféreg igazán nagyon bájos volt-’

 

FEICHIN.

 

Ki az a Csalánféreg, Matthias?

 

MATTHIAS.

 

Hát, a Csalánféreg az, akivel egyesült.

 

CUIMIN.

 

De hát én azt hittem, hogy a Nagyi Tűjével egyesült.

 

MATTHIAS.

 

Valóban? Kezdem elfelejteni a történetet. ’Ez a Dudás szerelmes volt a Connachti Király lányába-’

 

EOGHAN.

 

De hát még nem is beszéltél a Dudásról, Matthias!

 

MATTHIAS.

 

Nem beszéltem! ’A Dudás… ’ igen, szavamra, a Dudás – kezdem elveszíteni az emlékezetem. Figyeljetek ide, ne vacakoljunk ezzel a történettel ma. Inkább énekeljünk.

 

COILIN.

 

’Üdv, lóvá tett bolond!’

 

MATTHIAS.

 

Elégedettek vagytok?

 

A FIÚK.

 

Azok vagyunk.

 

MATTHIAS.

 

Rendben van (A következő versikét énekli)

 

1. Üdv, lóvá tett bolond, a macska és az anyja,

akik sárkányon lovagoltak Galwayba.

 

A FIÚK.

 

És üdv, lóvá tett bolond!

 

MATTHIAS.

 

  1. Üdv, lóvá tett bolond, záporozik az eső,

És bőrig ázott a macska és az anyja.

 

A FIÚK.

 

És üdv, lóvá tett bolond!

 

MATTHIAS.

 

  1. Üdv, lóvá tett bolond, olyan volt, mint az özönvíz,

A macska és az anyja mindkettő vízbefúlt.

 

 

A FIÚK.

 

És üdv, lóvá tett bolond

 

MATTHIAS.

 

  1. Üdv, lóvá tett bolond, a sárkány volt ékszerem,

Mely vitte terhét-

 

COILIN.

 

Úszva-

 

MATTHIAS.

 

Ez az fiam, Colilin.

1. Mely vitte terhét úszva Galwayba.

 

A FIÚK.

 

És üdv, lóvá tett bolond

 

Az öreg Matthias fáradtan megrázza a fejét és szomorúan megszólal.

 

MATTHIAS.

 

Elhagynak a dalaim is, barátaim. Olyan vagyok, mint egy öreg hegedű, amely elveszítette minden húrját.

 

CUIMIN.

 

Nincs már meg az a kis csónakod**, Matthias?

 

MATTHIAS.

 

Dehogynem, hogyne lenne, azóta megvan, hogy élek! Nem is hagyom el, amíg ki nem nyújtózok a földben. Elővegyük?

 

FIÚK.

 

Igen!

 

MATTHIAS.

 

Készen álltok az evezésre?

 

FIÚK.

 

Hát persze!

 

Utasítgatják egymást, mivel evezni készülnek. Az öreg Matthias énekli a dalt.

 

MATTHIAS.

 

Felhúzom a vitorlát, és nyugatra megyek!

 

Fiúk.

 

Ohó, az én kis csónakom!

 

MATTHIAS.

 

És Szent János Napjáig meg se pihenek.

 

FIÚK.

Ohó, az én kis csónakom!

Ohó, az én kis csónakom!

És ohó, az én kis ladikomban!

 

MATTHIAS.

 

Hát nem remek, kis csónakom siklik az öbölben.

 

FIÚK.

 

Ohó, az én kis csónakom!

 

MATTHIAS.

 

Merül a lapát –

 

Hirtelen abbahagyja és a fejéhez kap.

 

PADRAIC.

 

Mi van, Matthias?

 

EOGHAN.

 

Rosszul vagy, Matthias?

 

MATTHIAS.

 

Valami van a fejemmel. Eh, semmiség. Hol is tartottam?

 

COILIN.

 

A kis hajót énekelted, Matthias, de ne törődj vele, ha nem vagy jól. Rosszul érzed magad?

 

MATTHIAS.

 

Rosszul? Dehogy vagyok rosszul, mitől lennék az… Na, kezdjük újra.

Hát nem remek, kis csónakom siklik az öbölben.

 

FIÚK.

 

Ohó, az én kis csónakom!

 

MATTHIAS.

 

Merül a lapát erősen –

 

[(újra megáll)] Barátaim, a kis csónakom itt hagyott engem. [(Csendben maradnak egy kis ideig, az öregember ül, a feje a mellére hajtva, a fiúk szomorúan nézik. Aztán az öreg újra megszólal)]

Azok az emberek a miséről jönnek?

 

CUIMIN.

 

Nem. Ők még vagy fél óráig nem jönnek.

 

COILIN.

 

Te miért nem jársz misékre, Matthias?

 

Az öregember feláll és újra a fejére teszi a kezét. Haragosan szól először, majd lágyabban.

 

MATTHIAS.

 

Hogy miért nem járok?… hát mert nem vagyok elég jó. Szavamra, az Isten meg se hallgatna… Miket beszélek?… [(felnevet)] És elveszítettem a csónakomat, aszondjátok? Micsoda szánalmas senki vagyok a csónakom nélkül!

 

Lassan keresztülsántikál az úton. Coilin feláll, odamegy az öreghez és a vállával támogatja. A fiúk elkezdenek csendesen kavicsokkal játszani. Az öreg Matthias beleül újra a székébe, Coilin visszatér a többiekhez. Daragh halkan megszólal.

 

DARAGH.

 

Valami van ma az öreg Matthias-al ma… még sose felejtette el a „Kis csónakom” dalt ezelőtt.

 

CUIMIN.

 

Hallottam, hogy valamelyik este apa mondta anyának, hogy nem sokáig él már.

 

COILIN.

 

Úgy gondolod, hogy annyira öreg?

 

PADRAIC.

 

Minek kérdezted a miséről? Hát nem tudod, hogy emberemlékezet óta nem volt misén?

 

DARAGH.

 

Hallottam, hogy az öreg Cuimin Enda mondta apámnak, hogy ő maga még látta Matthiast misén, még fiatalkorában.

 

COILIN.

 

Tudod, hogy miért nem jár már misékre?

 

PADRAIC.

(suttogva)

 

Azt beszélik, nem hiszi, hogy van Isten.

 

CUIMIN.

 

Hallottam, hogy Sean Eamonn atya azt mondta, hogy valami nagyon nagy bűnt követett el fiatalkorában, és amikor a pap nem akarta gyónáskor feloldozni, akkor iszonyú méregbe gurult, és megesküdött arra, hogy soha többé nem megy templomba és nem áll szóba papokkal.

 

DARAGH.

 

Hát én máshogy hallottam. Egy este, amikor már ágyban voltam, és az öregek suttogva beszélgettek a tűzhelynél, hallottam, hogy a bridge-i Maire azt mondta a többi öregasszonynak, hogy Matthias eladta a lelkét valami Nagy Embernek a Cnoc-a'-Daimh tetején, és ez az ember nem engedi, hogy misére járjon.

 

PADRAIC.

 

Gondolod, hogy az ördögöt látta?

 

DARAGH.

 

Nem tudom. „Egy Nagy Ember” – ezt mondta Maire.

 

CUIMIN.

 

Egy szót se hiszek el ebből. Ha Matthias eladta volna a lelkét, akkor gonosz ember lenne.

 

PADRAIC.

 

Ő nem gonosz, cimbora. Nem emlékszel arra, amikor Iosagan azt mondta, hogy az apja szerint Matthias a Hegy Napjának a szentjei között lesz majd?

 

CUIMIN.

 

De, jól emlékszem.

 

COILIN.

 

Egyébként hol marad ma Iosagan?

 

DARAGH.

 

Sosincs itt, amikor egy felnőtt figyel ránk.

 

CUIMIN.

 

Nem volt itt egy hete, amikor Matthias figyelt ránk?

 

DARAGH.

 

Itt volt?

 

CUIMIN.

 

Igen, itt volt.

 

PADRAIC.

 

Így van, és két hete is itt volt.

 

DARAGH.

 

Akkor van rá esély, hogy ma is jön.

 

Cuimin feláll, és kelet felé néz.

 

CUIMIN.

 

Ó, nézzétek csak, ott jön.

 

Iosagan belép – kicsi, barna hajú fiú, fehér kabátban, cipő, vagy sapka nélkül, ahogy a többiek. A fiúk üdvözlik.

 

FIÚK.

 

Isten hozott, Iosagan!

 

IOSAGAN.

 

Isten és Mária áldásával!

 

Leül közéjük, egyik kezét Daragh nyakára teszi; a fiúk újra elkezdenek csendesen játszani. Iosagan beszáll a játékba. Matthias feláll, amikor Iosagan megérkezik, odaáll a fiúk mellé, és merőn őt nézi. Miután játszottak egy kicsit, odamegy hozzájuk, megáll, és Coilint hívja.

 

MATTHIAS.

 

Coilin!

 

COILIN.

 

Mi az?

 

MATTHIAS.

 

Gyere ide. [(Coilin feláll, és odamegy hozzá)] Ki az a fiú, akit két hete is láttam köztetek, - az ott, az a barnahajú – de vigyázz, nem a vörös, nem is tudom, fekete, vagy szőke, ahogy a nap rásüt; látod őt? Azt, aki a kezét Daragh nyakán tartja.

 

COILIN.

 

Az Iosagan.

 

MATTHIAS.

 

Iosagan?

 

COILIN.

 

Így nevezi magát.

 

MATTHIAS.

 

Kik a rokonai?

 

COILIN.

 

Nem tudom, de azt mondja, hogy az apja egy király.

 

MATTHIAS.

 

Hol él?

 

COILIN.

 

Sose említette, de azt mondta, hogy a háza nincs messze.

 

MATTHIAS.

 

Gyakran jár közétek?

 

COILIN.

 

Igen, amikor szórakozunk, mint most. De rögtön elmegy, ha egy felnőtt közeledik. Most is mindjárt elmegy, ha az emberek jönnek a miséről.

 

A fiúk felállnak és elindulnak egyesével vagy párosával, amint befejezték a játékot.

 

COILIN.

 

Ó! Ugrálni fognak!

 

A többiek után szalad. Iosagan és Daragh is felállnak és elindulnak. Matthias előjön és Iosagant hívja.

 

MATTHIAS.

 

Iosagan! [(A fiú megfordul és visszaszalad hozzá.)] Gyere, és ülj le mellém egy kicsit, Iosagan. [(A gyerek megfogja az öregember kezét, és együtt átmennek az úton. Matthias leül a székébe és magához húzza a fiút.)] Hol laksz, Iosagan?

 

IOSAGAN.

 

Nincs messze a házam. Miért nem jössz el meglátogatni?

 

MATTHIAS.

 

Félnék én egy királyi házban. A többiek azt mondják, apád egy király.

 

IOSAGAN.

 

Ő a világ Királya. De neked igazán nem kéne félned tőle. Tele van szánalommal és szeretettel.

 

MATTHIAS.

 

Félek, nem tartottam meg a törvényeit.

 

IOSAGAN.

 

Kérd a bocsánatát. Anya meg én majd közbenjárunk érted.

 

MATTHIAS.

 

Milyen kár, hogy eddig nem láttalak téged, Iosagan. Hol voltál eddig?

 

IOSAGAN.

 

Én mindig is itt voltam. Bejártam az utakat, jártam a hegyeket és szántottam a hullámokat. Ott vagyok az emberek között, amikor eljönnek az én házamba. Ott vagyok a gyerekek között, amikor ott hagyják őket az utcán játszani.

 

MATTHIAS.

 

Túlságosan féltem, vagy túl büszke voltam, hogy a házadba menjek, Iosagan: és lám, itt a gyerekek között, megtaláltalak.

 

IOSAGAN.

 

Nincs olyan hely vagy idő, hogy ne lennék a gyerekekkel, amikor viccelődnek. Néha látnak, néha pedig nem.

 

MATTHIAS.

 

Mostanáig sose láttalak erre.

 

IOSAGAN.

 

A felnőttek mind vakok.

 

MATTHIAS.

 

És nekem mégis megadatott, hogy láthassalak, Iosagan.

 

IOSAGAN.

 

Apám meghagyta nekem, hogy megmutassam magam neked, mert szeretted a gyermekeit. [(Hallani az emberek hangját, akik jönnek a miséről.)] Most itt kell hagyjalak.

 

MATTHIAS.

 

Hadd csókoljam meg a kabátodat.

 

IOSAGAN.

 

Csókold.

 

Megcsókolja a kabátja szegélyét.

 

MATTHIAS.

 

Látlak még, Iosagan?

 

IOSAGAN.

 

Látni fogsz.

 

MATTHIAS.

 

Mikor?

 

IOSAGAN.

 

Ma éjjel.

 

Iosagan elmegy. Az öregember ott áll az ajtóban, és utána néz.

 

MATTHIAS.

 

Ma éjjel látni fogom.

 

Az emberek mennek az úton, a miséről jövet.

Függöny.

 

Második jelenet.

 

Az öreg Matthias szobája. Nagyon sötét van. Az öregember fekszik az ágyában, amikor valaki megzörgeti kint az ajtót. Matthias gyenge hangon megszólal.

 

MATTHIAS.

 

Gyere be. [(Bejön a pap. Leül az ágy mellé, úgy hallgatja az öregember gyónását. Amikor végeztek, Matthias megszólal.)] Ki szólt neked, hogy téged akarlak, Atyám? Imádkoztam, hogy Isten jöjjön el hozzám, de nem volt hírvivőm, akit elküldhettem volna.

 

PAP.

 

De igazán, küldtél hozzám hírvivőt?

 

MATTHIAS.

 

Nem.

 

PAP.

 

Valóban nem, de jött egy kisfiú, kopogott az ajtómon és azt mondta, hogy a segítségemet kéred.

 

MATTHIAS.

 

Milyen volt az a kisfiú?

 

PAP.

 

Udvarias kisfiú volt, fehér kabátban.

 

MATTHIAS.

 

Észrevetted, hogy volt egy kis fény a feje körül?

 

PAP.

 

Igen, észrevettem, csodálkoztam is rajta.

 

Kinyílik az ajtó. Iosagan áll a küszöbön, két karját kitárva Matthias felé, arcán és fején csodálatos fény ragyog.

 

MATTHIAS.

 

Iosagan! Te olyan jó vagy Iosagan. Nem csaptál be kedvesem. Túl büszke voltam, hogy elmenjek a házadba, de a végén megadatott nekem, hogy láthassalak. „Én mindig is itt voltam.” – mondta. „Bejártam az utakat, jártam a hegyeket és szántottam a hullámokat. Ott vagyok az emberek között, amikor eljönnek az én házamba. Ott vagyok a gyerekek között, amikor ott hagyják őket az utcán játszani.” A gyerekek között, így volt. Megtaláltalak, Iosagan. „Látlak még?” „Látni fogsz.” – mondta. „Ma éjjel látni fogsz.” Üdvözlégy, Iosagán, Kis Jézus!***

 

Hátrahanyatlik az ágyon és meghal. A pap lágyan odalép hozzá, és lezárja a szemeit.

Függöny.

 

 

* lúrabóg-lárabóg: egy ír nyelvtörő

** eredetiben: Báidín, egy jellegzetes kis ír csónak

*** Iosagan: a kis Jézus

Köszönet az www.irishgaelictranslator.com olvasóinak a segítségért, amit a gael nyelven íródott sorok fordításához nyújtottak.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007