Belefáradok egy kicsit a mába,
mikor mandulaízűek a tegnapok.
Talán a holnaptól vagyok ily kába;
nincs hova menjek, csak egyhelyben szaladok.

Azt hiszem, felmászok a szomszéd hegyre,
- bár nincs kötelem, sem ki biztosítana –
menekülni vágyom, egyre és egyre.
A csúcsra, az égbe, a messzi szabadba.

Megállok a tetőn, gyökeret eresztek;
majd kitépem magam, és tovább rohanok.
Huzatom lesodor egy falevelet,
és a szakadékba utána bámulok.

Boldogan futnék tovább a sziklákon,
de a magas partról a vízbe lök a szél…
Az emlékfolyóba merülök, s látom,
ahogy távolodik tőlem egy falevél.

2006-04-10