Belefáradok egy kicsit a mába,
mikor mandulaízűek a tegnapok.
Talán a holnaptól vagyok ily kába;
nincs hova menjek, csak egyhelyben
szaladok.

Azt hiszem, felmászok a szomszéd
hegyre,

- bár nincs kötelem, sem ki biztosítana –
menekülni vágyom, egyre és egyre.
A csúcsra, az égbe, a messzi
szabadba.

Megállok a tetőn, gyökeret
eresztek;

majd kitépem magam, és tovább rohanok.

Huzatom lesodor egy falevelet,
és a szakadékba utána bámulok.

Boldogan futnék tovább a sziklákon,
de a magas partról a vízbe lök a
szél…
Az emlékfolyóba merülök, s látom,
ahogy távolodik tőlem egy falevél.

2006-04-10