2025. július 15. kedd,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Oscar Wilde: Az új Heléna
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Hol jártál, mióta nagy csata dúlt,
S Tróját Istenek fiai tépték?
Földünkre miért jöttél újra át?
Elfelejtéd a szerelmes ifjút,
Embereit és a bíborgályát,
Csalfa Afrodité gúnyos szemét?
Te voltál bizony az éj csillaga,
Ezüstös csendjében Te függtél ott,
Az Óvilág ereje csábított
A harc karmazsin hullámaiba!

Vagy te uraltad a tüzes holdat?
Túl, hol szidóni templomod állt rég,
Túl a tenger fényén-kacagásán,
Hol skarlát-arany rács mögött kelméd
Lengette az a barnakarú lány
A fárasztó déli órák alatt;
Míg arca kigyúlt szíve lángjától,
S tenger mosta ajkát adta csókért
Ciprusi matróznak, ki visszatért
Calpéból s Héraklész szikráiról! 

Nem! Te vagy Heléna és más senki!
Te voltál, kiért Sarpedón meghalt,
S Memnón férfiassága megkopott;
Kiért aranypajzsos Hektor akart
Thetis fiával rút versenyt futni,
Mikor vége felé járt ostromod;
Ó! Dicsőséged lángol még mindig,
Hol dúlt aszfodélosz földek állnak,
S kiket ismert Ilion, az urak
Hívnak s csörgetik szellempajzsaik.

Jártad a földet, mire bűbáj szállt,
S alvó völgyét ismerte Kalüpszó,
Hol hiába jött el a pirkadat,
Csak nőtt a fű, s nem kélt az arató,
Bús pásztor nézte a kukoricát,
Míg a piros nyár szürkére hervadt?
Valami Lethaeani patak partján
Tűnődtél az ősi emlékeken,
Törött fegyverek fényén, robaján,
S hogy szólt a Hellén harci dal régen?

 Nem, Te elbújtál az üres hegyen,
És veled ment az, kit elfeledtek,
Erycin hegyére, s Te eltűntél
Úgy, hogy talán sose pillantod meg
Arcát, kinek romos szentélyénél
Ma Rómában térdelnek csendesen;
Kinek igaz szerelem nem jutott,
Csak annak tűrhetetlen fájdalma,
Csak egy kard, mivel szívét szétszabja,
S bánat, mikor gyermeket hordozott.

Sebeket gyógyító lótuszlevél
Kezedben, ó, szólj hozzám kedvesen,
Mert véget érnek nyaram napjai,
Hisz' levegő ajkamhoz alig ér,
S ezüst trombitám sem tud áldani,
Meghajlok előtted, ó, rejtelem;
Megtört a szerelem, s meghajoltam,
Se szív se remény, hogy énekeljek,
Ám nem bánom a romos időket,
Ha letérdelhetek templomodban.

Ó jaj, tudom, nem fogsz itt maradni,
De mint a madár, a Nap szolgája,
Ki éjszaka s szél elől tovaszáll,
Sivár földünk úgy fogod itthagyni,
S szaladsz, hol Euforion csókja
És boldogságod tornya visszavár;
Arcodra szemem már nem vethetem,
E mérgező kertben kell lakoznom,
Töviskorona szúrja homlokom,
Míg véget ér keserves életem.

Heléna! Kicsit maradj még nálam,
Csak addig, amíg a hajnal eljön,
És az árnyak messze menekülnek!
Mosolyod boldog napsugarában
Nem félek se Pokoltól, se Mennytől
Csak Te vagy, más Istent nem ismerek,
Csak őt, akinek lábai körül
Bolygók járnak aranyban szüntelen,
Ő az újjászületett szerelem,
Ki benned él s boldogan trónján ül.

Te nem születtél, mint más asszonyok!
De feljöttél, s ezüsthab övezett,
Nem rejt többé zafír tenger árka!
És akkor egy csillag felragyogott,
Kelet egén lángolt tűz-szakálla,
S szigeted pásztora mind felébredt.
Nem halsz meg: nincs Egyiptom kígyója,
Hogy a finom levegőt mérgezze;
Sem örökalvás skarlát hírnöke,
Zord pipacs, hogy neved bemocskolja.

Szív-liliom, tiszta s érintetlen!
Elefántcsonttorony! Tűz rózsája!
Eljöttél, s hol sötét volt, most fény van:
Kimerített minket a Vágy, s majdnem
Foglyul ejtett a Végzet hálója,
Homály-házban bolyongtunk céltalan,
S nem leltünk írt kínzó fájdalmunkra,
Gondra, elfecsérelt életekre,
Míg szentélyed fel nem bukkant újra,
És szépséged fehér dicsősége.

2009-02-28

Oscar Wilde: The New Helen

Where hast thou been since round the walls of Troy
The sons of God fought in that great emprise?
Why dost thou walk our common earth again?
Hast thou forgotten that impassioned boy,
His purple galley, and his Tyrian men,
And treacherous Aphrodite's mocking eyes?
For surely it was thou, who, like a star
Hung in the silver silence of the night,
Didst lure the Old World's chivalry and might
Into the clamorous crimson waves of war!

Or didst thou rule the fire-laden moon?
In amorous Sidon was thy temple built
Over the light and laughter of the sea?
Where, behind lattice scarlet-wrought and gilt,
Some brown-limbed girl did weave thee tapestry,
All through the waste and wearied hours of noon;
Till her wan cheek with flame of passion burned,
And she rose up the sea-washed lips to kiss
Of some glad Cyprian sailor, safe returned
From Calpé and the cliffs of Herakles!

No! thou art Helen, and none other one!
It was for thee that young Sarpedôn died,
And Memnôn's manhood was untimely spent;
It was for thee gold-crested Hector tried
With Thetis' child that evil race to run,
In the last year of thy beleaguerment;
Ay! even now the glory of thy fame
Burns in those fields of trampled asphodel,
Where the high lords whom Ilion knew so well
Clash ghostly shields, and call upon thy name.

Where hast thou been? in that enchanted land
Whose slumbering vales forlorn Calypso knew,
Where never mower rose to greet the day
But all unswathed the trammelling grasses grew,
And the sad shepherd saw the tall corn stand
Till summer's red had changed to withered gray?
Didst thou lie there by some Lethæan stream
Deep brooding on thine ancient memory,
The crash of broken spears, the fiery gleam
From shivered helm, the Grecian battle-cry.

Nay, thou wert hidden in that hollow hill
With one who is forgotten utterly,
That discrowned Queen men call the Erycine;
Hidden away that never mightst thou see
The face of Her, before whose mouldering shrine
To-day at Rome the silent nations kneel;
Who gat from Love no joyous gladdening,
But only Love's intolerable pain,
Only a sword to pierce her heart in twain,
Only the bitterness of child-bearing.

The lotos-leaves which heal the wounds of Death
Lie in thy hand; O, be thou kind to me,
While yet I know the summer of my days;
For hardly can my tremulous lips draw breath
To fill the silver trumpet with thy praise,
So bowed am I before thy mystery;
So bowed and broken on Love's terrible wheel,
That I have lost all hope and heart to sing,
Yet care I not what ruin time may bring
If in thy temple thou wilt let me kneel.

Alas, alas, thou wilt not tarry here,
But, like that bird, the servant of the sun,
Who flies before the northwind and the night,
So wilt thou fly our evil land and drear,
Back to the tower of thine old delight,
And the red lips of young Euphorion;
Nor shall I ever see thy face again,
But in this poisonous garden must I stay,
Crowning my brows with the thorn-crown of pain,
Till all my loveless life shall pass away.

O Helen! Helen! Helen! yet awhile,
Yet for a little while, O, tarry here,
Till the dawn cometh and the shadows flee!
For in the gladsome sunlight of thy smile
Of heaven or hell I have no thought or fear,
Seeing I know no other god but thee:
No other god save him, before whose feet
In nets of gold the tired planets move,
The incarnate spirit of spiritual love
Who in thy body holds his joyous seat.

Thou wert not born as common women are!
But, girt with silver splendour of the foam,
Didst from the depths of sapphire seas arise!
And at thy coming some immortal star,
Bearded with flame, blazed in the Eastern skies,
And waked the shepherds on thine island-home.
Thou shalt not die: no asps of Egypt creep
Close at thy heels to taint the delicate air;
No sullen-blooming poppies stain thy hair,
Those scarlet heralds of eternal sleep.

Lily of love, pure and inviolate!
Tower of ivory! red rose of fire!
Thou hast come down our darkness to illume:
For we, close-caught in the wide nets of Fate,
Wearied with waiting for the World's Desire,
Aimlessly wandered in the house of gloom,
Aimlessly sought some slumberous anodyne
For wasted lives, for lingering wretchedness,
Till we beheld thy re-arisen shrine,
And the white glory of thy loveliness.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007