Fűben fekve Veled

Szeretném nézni veled a csillagokat
párás pázsiton fekve teleszkópon át
hogy megmutassad ködös ragyogásukat
bizonyítva szerelmünk fény-Vénuszát

Emléktábla valahol Dél-kelet Ázsiában

Itt sikoltott tömör vízfalba a kislány
az apokalipszis egyik lovasát meglátva
kiáltását elnyelték a dübörgő hullámok
s egy árva buborék se maradt meg utána

Andrássy út 60.

Hommage á P.J.

Kivérzett remény hever a betonon.
Vallomást rejt a szürke vakolat.
Síri csend a lépcsőn leoson:
hozzák a holtakat.

Egyéjszakás

Csak egy hormonok álmodta lány,
- azt hiszem - ő volt egyszeri szerelmem.
Reggel gyűrött és hideg volt az ágyam.
Úgy múltál el, hogy észre sem vettem.

A homo sapiens stupidus

... és lemászott a fáról az ember.
Az Úrnak volt vele magasztos célja.
Aztán azt hitte, hogy ő lett az Isten:
a majmok azóta röhögnek rajta...

Hosszú felejtés

Üres szavakba temetünk szerelmet:
„hogy vagy - jól vagyok" sírdombra.
Fejfánk rajta a korhadó emlékek.
A felirat lassan hullik a porba.

Hétfő van, eső

Ma reggel sírva fakadtak az ablakok
könnyhomályba bújva rongyosra áztak
az unalmas hétfő szánalmas műfényei
elmosták ezt az átkozott vasárnapot

Magányos négysoros

Elugrok este egy füstös kocsmába,
és nézem, ahogy a bor szódával vegyül.
Meghal a buborék az ital tetején:
egyedül vagyok, annyira egyedül.

Trikolór

Újra vér cseppen büszke arcára,
talpaktól sáros szűzi fehére,
elhervad megint a remény virága;
Festik az egészet éjfeketére.