 | | | 2026. október 5. hétfő, Aurél napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Elsötétült Aréna | | Elsötétült Aréna
In memoriam Marian Cozma
Komor lett, bús, fekete és néma: döbbent csendben gyászol az Aréna; s nézzük, hogy sötét, tükör-ablakán pisla gyertyafény táncol tétován.
Hallgatag menet, mécses a kézben, s az ember csak töpreng a miérten; Mondd hát, mire volt jó ez a halál? ... Hiába... választ sehol sem talál.
Kérdezik, hogy mi volt az értelme, hogy vére fröccsent a kövezetre, hogy életét s álmait elvitték könyörtelen kezek s a késpengék!
S gyászunk mellett a szívünkben marad keserűség, s tehetetlen harag: Mondjátok, miért? Válaszoljatok! Mit műveltetek, gyáva gyilkosok?!?
[...]
Fogunk közt szűrjük a szót, nagy a csend; mi itt lent vagyunk, Te már odafent. Tudjuk: nincs, ki onnan visszahozna... Isten veled hát... Marian Cozma.
2009-02-18
In Memoriam Marian Cozma... És In Memoriam ártatlan, vétlen áldozatok, akik „rossz helyen voltak, rossz időben". Rossz helyen voltak, rossz időben... Istenem, micsoda személytelen megfogalmazás. Micsoda vállvonogatós, sajnálkozom-de-minek hozzáállás... Micsoda közöny, micsoda engem-nem-érint-közvetlenül értékrend... A fenti verset írhattam volna bárkinek. Bárkinek, aki értelmetlen halált halt. Értelmetlen halál... hányszor, de hányszor használjuk ezt a kifejezést, szomorúságból, elkeseredettségből vagy tehetetlenségből fakadóan. Ha valakit baleset ér, vagy betegségben huny el, vagy közeli hozzátartozónk, barátunk az illető. Értelmetlen halál. Van-e értelmes halál? Igen. Van értelmes halál véleményem szerint. Van értelmes halál, ha valaki már letett valamit az asztalra. Ha nemzett, vagy szült gyereket, gyerekeket, felnevelte őket. Ha dolgozott becsületesen, ott van mögötte egy élet munkája. Ha belefáradt az életbe, és a megnyugvás jön, mert annak kell jönnie. Ha megváltás a halál egy hosszú betegség után. Ha tisztes élet után hirtelen jön. Ha már nincsen több feladata a földön, amit teljesíthetne, vagy teljesítenie kell. Ha a hazáját, népét, családját védve esik el a harcmezőn. Ha igaz ügyért hal meg. Igen, ezek értelmes halálok. Persze ettől még nem kevésbé fájnak az elhunyt családjának, barátainak. Fájnak. Persze, hogy fájnak. De ott van a méltóság, a tudat, hogy igen, TETT valamit! Van értelme. De persze a halál, ha természetes dologként fogjuk fel, idős korban érkezik. Nem fiatal korban. Gyászoljuk szüleinket, nagyszüleinket, idősebb barátainkat, rokonainkat, akik elmennek - de ez törvényszerű... ez a világ rendje. Az ember elfogadja ezt, és belenyugszik. Akik hisznek Istenben, azt mondják: „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve." És megbékélnek. Akik nem hisznek, azok azt mondják: a sors kezében volt, így döntött a végzet. És megbékélnek. Végül is egyre megy. Hiszen a végzeted elkerülni nem tudod, az utolér minden halandót, lett légyen az kicsi, vagy nagy, nem tudsz ellene semmit sem tenni. Semmit sem tenni... Persze, fejlődhet az orvostudomány, új gyógymódokat találhatnak a betegségekre, meg lehet előzni a baleseteket... de az öregséget nem. Marian Cozma mindössze 26 évet élt. Nem adatott meg neki a tisztes öregség, a gyermekáldás, az élet megannyi öröme. Egyszer csak lecsapott a gyilkos kéz - kezek - és rombadőlt minden. Hol volt ebben bármi értelem... bármi józanság, akármi, amit az ember felfoghat ép ésszel, és el tud fogadni? Nincs ilyen. Se ok, se indok, semmi. Csak egy darab hideg acél van, amely élesre köszörülve lecsapott, gyáván, túlerőben, s meggyilkolt egy sportolót, életveszélyesen megsebesített kettő másikat (Sesum és Pesics), és még ki tudja, mi lett volna, ha nincs ott a bátor Vilovski... 12 évvel vagyok - voltam - idősebb Cozmánál mindössze. Nem vagyok olyan fiatal ember már, de idős sem, és mégis ez a téma foglalkoztat most. A MIÉRT. A nagy, nagy MIÉRT... amire senki sem tudja a választ. Hovatovább nem tudom úgy bekapcsolni a TV-t, kinyitni az újságot, vagy megnyitni egy internetes híroldalt, hogy azonnal ne vágna mellbe valami iszonyatos gyilkosság. Lassan ott tartunk, hogy nem hetente, de már naponta ötlik a szemembe valamiféle brutális támadás. És ilyenkor menekülnék... de hova? A rengeteg rossz hír fásulttá teszi az embert. Már csak elkeseredetten bólintunk, hogy igen, megint itt történt valami, az én országomban, az én megyémben, az én városomban... Ezt az aljas gyilkosságot, ezt a gyáva merényletet címoldalon hozta le minden médium. Joggal. Publicitás kell. No meg olvasottság, példányszám, nézettség. Az is kell, hogy a kenyéradó gazda elégedett lehessen. És a többi áldozat? Szögi Lajos, Horák Nóri, Pénzes Henrietta, és a többi, a sajtó - és a politika - jóvoltából névtelenséget „élvező" ember??? A gyerekek, akiket kivégzett az apjuk, hogy bosszút álljon anyjukon, vagy éppen fordítva? Az anya, aki a kukába dobja gyermekét? A párszáz forintért gyilkoló emberszabású? Istenem, hol élek, hova kerültem... Értelmetlen halál. Igen, értelmetlen, mert aki elszenvedte, nem élt annyit, amennyit élhetett volna. Nem kapott esélyt a teljes életre, mert van, aki elveszi tőle... És az egész mennyire más, ha a szomszédságodban történik a dolog. Egyből személyessé válik a dolog. Gyomron üt. Sokkol. Kínoz. És felötlik benned óhatatlanul: lehettem volna én is, vagy az én társam, gyermekem, szüleim... Soha többé nem lesz nyolcas mez Veszprémben, az MKB csapatában. AZ mindörökre Cozmáé. És ez így van rendjén. Marian... talán segítesz halálodban is azokon, akik olyan értelmetlen halált haltak, mint te... Emlékezem. Csendesen, csak magamban kiabálva, fájva és méltósággal. Isten nyugosztaljon, Veszprém városának fia.
 |
| | | Pete László Miklós [egyéb] érkezett: 2009.02.25. 20:53:00 (mindenki olvashatja) Nagyon szép a vers is, a prózai nekrológ is.
De hadd kukacoskodjak Veled egy kicsit: bizonyos filológusok jó százötven éve szapulják a talál-halál rímpárt... | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |