2025. július 14. hétfő,
Örs, Stella napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Non, je ne regrette rien!
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Már megint itt van a könyvhöz, a zenéhez való menekülésem. Most valami egészen könnyű kell. Napok óta Miguel de Unamuno-val jártam-keltem - és bár ez nagy-nagy örömömre szolgált - mégis, most valahogy ki akarom kapcsolni a gondolataimat. Fáradt és szomorú vagyok ezen az estén.
Ma éjjel Edith Piaf-Gassion életregényét emeltem le a polcról. Vékonyka, kis alakú kötet, és pár óra alatt elolvasom, illetve újraolvasom. Talán tőle várok enyhet adó sorokat. Megtaláltam…Megtaláltam…?
Szeretem a „kis szürke veréb” hangját, mérhetetlen akaraterejét, és tisztelem teljes szívvel megélt szerelmeit. Jobban mondva azt a nagy, Igazi Kettőt…
Olyan sablonos, de mégis azt kell mondanom: ennek a csöpp asszonynak olyan rettenetes pofonokat osztott a sors, amibe más belerokkant volna. Ő állta a sarat. És ha nagyon fájt: énekelt. És mivel szinte mindig nagyon fájt neki az élet – csaknem egész életében énekelt.





A táblára ez van vésve:
E házban, a legnagyobb nyomorban született 
                           1915 december 19-én

                        és e ház őrzi első lépéseit
                                 Edith Piafnak
 kinek hangja később megváltoztatta a világot

Fellapozom a „Nem bánok semmit sem!” című könyvét. Az utolsó, 17. résznél ezt olvasom:

„Kiktől félek leginkább? Azoktól, akik nem ismernek, és rosszat mondanak rólam.” – idézi Platónt könyve e fejezetében.

…olvasom tovább: „Sokan igyekeznek meggyőzni arról, hogy ez a kis könyv, amelybe néhány emléket összegyűjtöttem, csak úgy, ahogy a tollamra kívánkozott, nem lenne teljes, ha nem írnék néhány sort a mindennapi életemről is.
Hát legyen! Talán ez jó alkalom lesz, hogy eloszlassam a rosszul értesült újságírók néhány tévedését, amikben ugyan nincs semmi rossz szándék - efelől egész biztos vagyok. […] Egy nagy, földszinti lakásban lakom, a Lannes sugárúton, a Bois szélén. Az ablakaim az auteuil-i lóversenypályára nyílnak, és a ház előtt egy kicsike kert van. Kilenc szobám van, de csak hármat használok: a hálószobámat, a szalont, …és a konyhát. Meglehetősen leköt a szakmám, így nem volt időm arra, hogy úgy bútorozzam be az „otthonomat”, ahogy állítólag kellene. De ez nem izgat túlságosan. A lényeg az, hogy legyen zongora, amelyen a szerzők lejátszhatják legfrissebb sanzonjaikat, hogy legyen lemezjátszó, amire feltehetem kedvenc lemezeimet, rádió és televízió, kényelmes fotelok, és néhány alacsony asztalka, amikre poharakat lehet tenni. Bizonyos bohémséget megőriztem, és a csavargó élet, amit élek, csak arra jó, hogy ehhez hozzáedződjem, nemhogy megváltoztatna.
De megvannak a magam kispolgári szokásai is. Rettentően fázós vagyok. Szeretem, ha a központi fűtés – amit már a legelső rozsdás levelek feltűnésekor bekapcsolok – a maximumon áll, és ha az ablakaim zárva vannak.
Irtózom
az idő zsarnokságától. A napom késő délután kezdődik. Ha dolgozom, harapok valamit, mielőtt a színházba mennék, de igazán csak délután ülök asztalhoz. A barátaim általában velem vacsoráznak, kint szoktunk enni a konyhában. A kávé után – hű, de imádom! – a szalonba megyünk. Muzsikálunk, énekelünk, beszélgetünk erről-arról. Ezek a kikapcsolódás percei. Viccelődünk, nevetünk. Vidám természetű vagyok, de a fiatalságom nem volt valami fényes. Lassacskán behozom, amit elmulasztottam. De ezek a munka pillanatai is. Próbálom az új sanzonokat, vagy a legelső, kezem ügyébe eső papírra firkálom őket…
Hogy hiú vagyok-e?
Biztosan. Otthon szívesen viselek kötött kabátot, és nadrágot, de szeretek öltözködni is, szívesen töltök egy-két órát a nagy divatszalonokban is. S bár ritkán hordom, de szenvedélyesen szeretem a kalapot, egész kollekcióm van belőle.
A színházi ruhám állandó „ne varieture”. Első előadásomkor szenteltem föl, és bár többször volt átalakítva, gyakorlatilag mindig egyforma.  Nem akarom, hogy a külsőm elterelje a néző figyelmét. Mégis megtörtént, hogy néhány sanzon előadásakor hűtlen lettem ehhez a kis fekete ruhához, amit az egyenruhámnak nevezek. Így például hosszú, uszályos fekete bársonyruhát viseltem, amikor a „Torony rabját” énekeltem.
Mindent elmondtam.
Hadd fejezzem be egy idézettel. Maurice Chevalier-től veszem, aki az „Utam, sanzonjaim” negyedik kötetében írja, - rólam szólva:
~~ Piaf, ez a kis légsúlyú bajnok, betegesen tékozolja magát. Nem takarékoskodik az erejével sem jobban, mint a pénzével. Forradalmi módon, zseniálisan rohan a szakadék mellett, amiket részvevő aggodalommal fedezek fel útja szélén. Mindent akar. Megtagadja a sztár szakmai óvatosságának rég bevált szabályait…~~
Talán így van, Maurice.
De az ember nem léphet ki önmagából.”

*

…becsukom a kis fekete fedelű könyvet, lekapcsolom a számítógépemet.
Lassan éjjel 1 óra.
Edit Piaf leghíresebb számának címe, amit már 1960. október 14-én, immár csaknem a halál kapujában állva énekel Reims-ben:

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait, ni le mal
Tout ça m'est bien égal
Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien!

Nem, nem bánok semmit sem!
Nem bánt meg soha, semmit. Elhiszem neki - egyet kivéve.

1962 februárjában, meggyötörten, betegen, és sok rákos áttétellel a testében megismerkedik egy görög származású fiatalemberrel, Théo-val. Együtt éneklik 1962. szeptember 27-én új sanzonjukat.

Á quoi ca sert l’amour?                - A szerelem mire jó?
L'amour ne s’explique pas          - Ne kérj magyarázatot
C’est une chose comme ca           - Hiába - ez ilyen dolog
Qui vient on ne sait d’ou              - Jön, hogy honnan, nem tudod
Et vous prend tout á coup           - Egy pillanat és elkapott
Á quoi ca sert d’aimer?                 - Szeretni mire való?

…butuska, együgyű szöveg, mint a legtöbb sanzoné. De akkor, ott, az „Olympia ’62” műsorában elhangzott duett után hosszú, döbbent csend támadt a nézőtéren. És egy halálosan beteg és boldog „szürke veréb” lábai elé hullik, hullik a virág.
1962. október 9-én a 17. kerületi előjáróságon a 47 esztendős Edith Piaf feleségül megy a 27 éves Theo Sarapo-hoz. Nem érdekli egyikőjüket sem a 20 évnyi korkülönbség, mint ahogy nem is fontos ez…
„Egyetlen embert szerettem: Marcel Cerlan-t. És egész életemben egyetlen férfira vártam: Théo Sarapo-ra.”
De 1963. október 11-én Theo meghatóan figyelmes szeretete sem tudta megtartani őt a halállal szemben.

Nos, talán itt nem igaz a „Nem bánok semmit sem!” Ekkor már megbánta, hogy olyan sokszor, olyan őszintén vágyta a halált, és dacolt mindennel és mindenkivel.
Késő volt. Ekkor már minden késő volt.
…és én most azon gondolkodom: vajon jó könyvet emeltem-e le ma éjjel a könyvespolcomról olvasgatni…?




*

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007