2021. szeptember 23. csütörtök,
Tekla napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy újabb esztendő felé
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A karácsonyi szent ünnepek elmúltával mindig elfog a kiüresedés érzése. Pedig örömmel kellene nézni előre, hiszen a karácsonyi Szent Gyermek megszületett.

Talán az én gyarlóságom, hogy minden évem karácsonyvárás, s a szenteste a nagy visszatérés a gyermekkor nosztalgikusan szép álomvilágába. Ezek a napok kívül helyeznek a valós időn, s ilyenkor az otthon is szakrális térré válik. Az ember ősi vágya látszik megvalósulni. A karácsonyfa átalakítja a ház belső terét; a fenyő a természet örökszép látomása, a fények a túlvilág ragyogásai, az apró betlehem a zöld lombok alatt az örök születés és az örök visszatérés jelképe.

Régen vágytam az ajándékokat, szerettem kilesni a misztérium beteljesülése előtt utolsó pillanatokat, mielőtt a kis csengettyű megszólalt. Az előszobából bámultam a szobából villódzó fények első villanásába... Szerettem, ahogy énekeljük a Mennyből az angyalt, s szerettem az öleléseket, az illatokat, a békét…

Ma már az ajándékozás boldogsága a felnőttkor csodája.

De ez is elmúlt, s a szakrális tér és idő is tűnni látszik. Ismét jön a hétköznapok robotja, melyről oly keserűn ír a csodálatos Tóth Árpád.

És jön egy új esztendő, mikor a magam korú férfi arra gondol, hogy ismét öregebb lesz, ismét mélyülnek a ráncok, ismét kevesebb a haj a fejtetőn, s még inkább messzebbre kerülök a gyermekkor és a fiatalság nosztalgikus álomvilágától.

És ismét jön a rosszabb élet ördögi játéka, s az ember ilyenkor már nem a saját ifjúságát siratja, hanem a nemzetet, az újabb sanyarú sorsok tízezreit, a magyar jövőt. Újból felteszi a kérdést, hogy lesz-e magyar jövő, mikor a lányom babázik, a fiam pedig olvasgat. Lassan elveszíti a reményét, hogy a kicsiny magyar lánykák anyák lesznek, akik négy-öt gyermeket szülnek a hazának, s a fiúk azzá a dolgos, küzdő, becsületes emberekké lesznek, akikre büszkén mondhatta a régi költő, hogy íme, ilyen az én fajom…

És felteszi magának a magam korú férfi azt a különös kérdést, hogy vajon jövőre is itt állhat a gyermekei közt, mert talán egy titkos betegség már kíméletlenül belerágja magát a szervek titkos szövetei közé…

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007