vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

- Kányádi Sándor –

Erdély az egyik legcsodálatosabb tája a világnak. Égbe nyúló hegyek, zöld lankák, óriási fenyők, kanyargós hegyi ösvények, kristálytiszta források és patakok… az ember nem tud betelni vele. Talán ezt vártam a legjobban, amikor oda készültem.

Írtam már Parajdról, és az ottani ősi sóbányáról, ami persze emberi alkotás, és jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan lehet egy bánya szép? Hát lehet. Lehet, mert unikum a maga nemében, az óriási termekkel, a sós illattal, és azzal a tudattal, hogy ez is magyar, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem. Sóvidék igazi érdekessége a sósziklák. A busz ablakából is remekül látszanak a szürkésfehér sósziklák, ahogy előbukkannak a zöld növénytakaró alól.
A Medve-tó, amiről szintén írtam már, valóban egy csodálatos képződmény. Akkora a sótartalma, hogy szinte lehetetlen benne elsüllyedni! A nevét onnan kapta, hogy alakja a kiterített medvebőrre emlékeztet. Több sósvizű tó is található a környéken, de a Medve-tó az, ami méltán megérdemli az „Erdélyi Balaton” nevet. Hosszú évtizedek óta jönnek ide a fürödni és gyógyulni vágyók. Érdekesség, hogy a strandot délután egy és három óra között bezárják; ugyanis a fürdőzők felkeverik a mélyebb rétegekben lévő 50 fokos vizet (a felszínen 20 fokos a víz) – így 2 óra alatt helyreáll az egyensúly.

A hegyek. Hát igen, a legtöbb embernek nem adatik meg, hogy ilyen csodálatos hegyeket lásson, mint amilyeneket itt találni! Kicsit irigylem az ittenieket, hogy ilyen gyönyörű környezetben élhetnek! Jómagam bakonyi vagyok, így a hegyek szeretete nekem természetes. Persze, képes vagyok órákon át csodálni a Mátrát, a Zemplént, vagy az Alpokat, de ezek a hegyek… Nem véletlen írta Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! Gergő barátom mesélte, hogy egy székely ismerősének mutatta meg büszkén a Bakonyt, hogy lám, nekünk is vannak hegyeink. A székely fiatalember nézte egy darabig, majd csak ennyit mondott: „Hegyek?!? Ezek csak dombocskák…” Gergő kicsit meg is sértődött ezen, de aztán amikor meglátta a Hargitát, a Kelemen-havasokat, a Görgényi-havasokat… Magam is így jártam ezzel. Azok valóban hegyek, s ahogy a nepáliak istenként tisztelik a hegyeiket, itt is érezni valami misztikus kapcsolatot az emberek és a hegyek, völgyek között.

Sokak számára, ha Erdély, akkor borvíz. A borvíz nem más, mint természetes szénsavas ásványvízforrás, kitűnő, tiszta, üdítő italt kínál a szomjazónak. Több helyen fürdőt is kialakítottak. Volt szerencsém megízlelni a csíksomlyói borvizet. Érdekes volt, hogy a forrás mellett több ember állt, egy bácsi szekérrel és rengeteg műanyag palackkal várakozott, és folyamatosan töltötte azokat a vízzel, és dobálta bele egy szekérbe. Gondolom vitte eladni – sokan egészítik ki csekély fizetésüket errefelé ilyen munkákkal. Érdekes, hogy arrafelé a szekereknek is van rendszámuk. Csíksomlyón volt a forrástól nem messze a barátok fürdője: kis medence a hideg, szénsavas vízzel.

Már említettem a hegyeket, de azokkal egyszerűen nem lehet betelni… Békás-szoros. És a Gyilkos-tó. Igen, az volt az a pont, a hely, ahol valóban elakadt a szavam. A Gyilkos-tó igazi természeti ritkaság. 1837-ben a nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő egy része leszakadt – hatalmas tömegről van szó! – és elzárta a patak folyását. A víz különleges kémiai összetétele konzerválódtak a fák – hátborzongató a tudat, hogy csaknem 180 éves fatörzsek állnak ki a tóból! A vízben lévő vastartalom megóvta őket a rothadástól. A tóban sem úszni, sem horgászni nem szabad, csónakázni viszont igen. Sajnos ez némileg rongálással is jár: számos fatörzs megsínylette a turisták „természetszeretetét”… De a látvány még megvan.
Maga a tó, amelynek eredetileg Vörös-tó volt a neve, onnan kapta a Gyilkos-tó nevet, hogy a földcsuszamlás maga alá temette a legeltető pásztorokat is, és a legenda szerint az ő vérük festette pirosra a vizet.

A Békás-szoros… Gergő barátom azt javasolta, hogy vigyünk magunkkal drótkötelet, mert „engem csak azzal lehet majd onnan kivontatni” – hát, ismer valahonnan. Csodálatos, szavakkal nem lehet leírni. Nem nagyzolás ez, valóban így van. Az ember kicsinyke paránynak érzi magát, hogy a 2-300 méter magas sziklafalak közötti szurdokban sétál. A hegyek tetején a 30-40 méter magas fenyők úgy tetszenek, mintha kis mohacsomók lennének… És ez egyben a történelmi Magyarország legkeletibb határa is. Igazi, lélegzetelállító látványosság az Oltárkő. Annak idején, a kommunista rezsim alatt egy ocsmány vörös csillag „díszelgett” az ormon. 1990-ben székely legények egy éjszaka felmásztak oda, leverték a förmedvényt és egy hatalmas keresztet állítottak. Fogalmam sincs, ezt hogyan tudták véghezvinni: úttalan utak, járhatatlan hegyoldalak… le a kalappal a székely erő és lelemény előtt! A fénykép sem tudja visszaadni a látványt.

Két vulkáni képződmény az, amit nem szabad kihagyni az Erdélybe látogatóknak: a Szent Anna tó és a Mohos-tőzegláp. Két ikertóról van szó, amelyek egy kialudt vulkán, a Nagy-Csomád két kráterében alakult ki.

A Mohos-tőzegláp, egy szunnyadó vulkáni kráterben kialakult 800 méter átmérőjű láp. Összesen 12 kis tószem, azaz kis nyílt víztükör van benne, a többi süppedő láp. A talaj rettentő savas, kevés a tápanyag, éppen ezért igen sajátos élővilága van, a hegyoldalban óriásira megnövő fenyők itt satnyák, alig embermagasságúak. Található még itt harmatvirág, amely egy rovarevő növény. Sok medve van a környéken, de ők sem mennek be, hanem a láp szélén lévő áfonyát eszik. És persze a kirándulók ételmaradékát. A láp egy része bejárható, pallókon, deszkákon lehet közlekedni, és megcsodálni a jégkorszakból itt maradt növényvilágot. Mindenképp maradandó élmény!

A Szent Anna tó, az előző ikertava, nem messze egymástól, szintén vulkáni kráter. Csak az esővíz táplálja, ezért rendkívül tiszta vizű. Épp ezért veszélyes is, a felszínen egy méterig meleg, de pár méterrel beljebb 15 méter mély is lehet, ott 10-12 fokos a víz. Elég sokan meghaltak már benne. Növényzet nem nagyon van benne, így halak sem. Maga a tó szinte teljesen szabályos kör alakú, a tenger szintje felett 950 méterrel, gyakorlatilag Délkelet-Európa egyetlen vulkáni krátertava. Természetesen kialakulásáról számos monda, legenda kering. Sok fürdőző lepi el a tavat nyáron. Érdekesség, hogy annak idején a Securitate is élénk figyelemmel kísérte az itt zajló fesztiválokat az előforduló rendszerellenes megnyilvánulások miatt.

Kis utazás után a Torjai-büdösbarlangba mentünk. Két ilyen létezik egész Európában, a másik a Vezúvon. Hihetetlen élmény volt! A barlang egy félbehagyott kénbánya. Iszonyatosan büdös, és életveszélyes! Egy méter magasságban ömlenek ki a kénes gázok, ez látszik a falakon – teljesen sárgára festette a kiáramló kén. A gyufa lángja elalszik úgy derékmagasságban. Komoly gyógyító erővel bír a barlang, érdemes „gázfürdőt” venni. Mofettának hívják az ilyen barlangokat, és komoly kúrákat is lehet venni. Kellemes, meleg érzés, ameddig ér a gáz átmelegíti az embert, és jótékony hatású. Hihetetlen volt! Viszont az ékszereket, órákat, elektromos berendezéseket kint le kell rakni, mert pillanatok alatt tönkremennek. A ruhára is vigyázni kell: volt, aki nekitámaszkodott a falnak, és az izzadtság a fallal érintkezve kénes savat produkált, és percek alatt tönkretette az inget, pólót…
Maga a hely egyébként nemcsak híres, hírhedt is: életüket elunt idős emberek választották a helyet öngyilkosságuk színhelyéül. Csak bele kell feküdni a barlangba, egy lélegzetvétel után elveszíti az eszméletét, s egy perc múlva halott. Nem messze van onnan a Gyilkos-barlang, ahonnan széndioxid és szén-monoxid áramlik ki: valóban gyilkos kombináció, de azt a barlangot ráccsal lezárták.

Az „Apor lányok feredője” valóban egyedi Európában: ilyen legközelebb Kolumbiában és Jáva szigetén található. Áramlik ki a gáz a földből, többféle, és a mélyedésekben meggyűlő esővíz állandóan pezseg. Ahova víz kerül, ott rögtön bugyogni kezd. Most összesen nyolc kisebb-nagyobb mesterséges medence van – 2 éve épültek – és mind pezseg! Rendkívüli látvány volt. Maga a víz hideg, igazából ez is „borvíz” de ennek olyan magas az ásványtartalma, hogy ártalmas. A fogzománc mészrétegét azonnal kikezdi. Nem fogott el a kísértés, hogy megkóstoljam…