2022. október 7. péntek,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hogy öröm legyen az élet
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Tudom, hogy muszáj lenne felemelkednem…
de sziklanehéz a fejem és legyőz az álmosság;
a világosság is, mint a szablya, pengeéles,
szemembe vág, és véres a naplemente.
Az este mélysötét, akár a hangulat,
s fáj a mozdulat, ha indul a reggel
nyúzott idegekkel és élénk rémálmok
kergette, szaggatott éjszaka után.

Aztán másnap éjjel megint pár pohár bor,
és olyankor zsongva feléled a remény,
hogy a kőkemény napok meg hetek
messzi száműzetnek; akár a régi barátnő,
mert ott van ő is, hol rég nem kéne,
mélyen agyamba égve, meg a tovább gondolt
talán-történetek, szív-koholt hazugságok,
rettegett átkok és vétkek: régiek és újak.

Hova bújjak… elrejtőzöm magamba.
De néha-néha kicsit kisüt a nap,
csillog az ablak és majdnem mosolygok -
s akkor váratlan mondatok, vagy csak szavak
- bántani nem akarnak – de akár a kalapács,
úgy ütnek, suhogó korbács minden egyes hang,
s mint a harang – bimm-bamm – visszhangozzák
s folyton harsogják: mindez a te hibád.

Igaz a vád… az én bűnöm a karácsonyi fejlövés,
mert nem telefonáltam, a felejtés, mi ráhull
aljasul mindhiába tett ígéreteimre,
direkt nem tartom be, talán csak gyáva
gyengeség, vagy árva esendőségem csupán?
Itt van édesanyám, feleségem, két drága gyermekem!
Kéretlen-keresetlen gondolatok küzdenek
egymással meg velem. Még az Isten is csalódott bennem…

El kellene mennem… hol nincs ez a ködös nyirok,
ahol talán meg tudok valamibe kapaszkodni,
és nem holmi légüres mentsvárba;
ahol szárba szökkenhet még megtépázott énem…
Talán a gyóntatószéken sírom ki mindenem.
Talán kivéreztetem tulajdon démonaim,
és Krisztus nyomdokain haladhatok tovább.
Tovább, és tovább… míg újra öröm lesz az élet.

2011-12-29

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007