2022. július 2. szombat,
Ottó napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy arcképhez
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

I.

Úgy néztem fel rád, ahogyan
egy festményt figyel az ember.
Saját magányomban voltam
a hűvös templomi csendben.

Szomorúan síró szemek,
időtálló árnyalatok.
Megfognak, nem eresztenek;
bennük várok és hallgatok.

II.

Már másodszor pillantok rád,
szörnyedve tapintom sebed.
Fogod a töviskoronát,
és a lábaimhoz veted.

Másik énem idehozod,
És mint tükröt, elém teszed.
Véred a testedről csorog,
míg csuklódba tépnek a szegek.

Nemcsak tiéd a fájdalom.
Nekem is épültek keresztek.
A magamét kiválasztom,
súlyától a porba térdelek.

Arcom befedi a homok.
Kérek egy segítő kezet,
amivel majd felállhatok:
ezt kérem mindenek felett.

III.

A lelkembe tekintenek
a mélyre hatoló szemek,
majd óvón felsegítenek
a földről angyali kezek.

Torkomra forrtak a szavak.
Parti hullámként megtörtem…
Mert én is megtagadtalak,
akárcsak mások énelőttem.

Vedd le rólam árulásom,
és a gyáva kételyeket.
A Te bocsánatod várom,
ha mások elfelejtenek.

IV.

A templomba ma is járnak,
adakoznak a szegények.
Gazdag bűnösökre várnak
az üres gyóntatószékek.

V.

Hallottalak, Uram, belefulladni
értünk az utolsó sóhajodba.
Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?
Én nem akarom ezt mondani soha!

2006-11-22

              

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007