2022. október 7. péntek,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A név nélküli székely balladája
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák




(Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye nyomán)

I.

Élt egyszer egy öreg székely,
Haja fehér, szeme kék,
Cserzett arcát bú redőzte,
A halálra készült rég;
Ám mielőtt végleg elment,
Kitárta még szívét.

Erdélyország szülötte volt,
Hazája nagy hegyek,
Háza erdő, smaragd mező,
S tündöklő kék egek.
Boldog is volt, bár nem soká:
Míg csak lehetett.

Én Istenem! Amíg mások
Siratják, mijük volt!
Addig erre az emberre
Zokogva néz a Hold,
Meggyászolja még a Nap is,
S szánja őt a holt.

Nos, nagyurak, halljátok hát,
Nektek szól ez mind:
Volt szép honunk és otthonunk,
S magas hegyeink!
Nemtörődöm elvettétek
Hazánkat megint!

Szegény öreg, székely ember
Bánattól megrogyva,
Térdre roskadt, imádkozott,
És halkan azt súgta:
„Mást nem kérek, temessetek
Hazai hűs sírba!”

Szomorú sors, bitang élet!
Keserű, bús métely!
Így esett ez, így történt meg
Sok ezer emberrel.
Halljátok hát, miket élt át
A név nélküli székely.

(Folytatása következik)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007