Vergődő virrasztás a fehér lepedőn.
Izzadt és összegyűrt félálmok.
Homályos lett előttem az ernyő:
Hogy fájhat ennyire hiányod?

Fülembe súgták a kezdet kezdetén:
győzelmünk nem lesz teljes diadal.
Választ se várva kérdezem én:
Kié lesz ez a páratlan viadal?

Barázdát szánt a könny az arcomon,
kénsavként éget tengermély árkot.
Rád figyelek, de magamat hallgatom:
Mondd, az arcomat kiben találod?