Esőre áll ma, szürke, vágtató
lovak patája hangosan dobog.
Viharkabátba bújt az óceán:
vadul sikítva ránk szakadt az ég.

Sötét mezőkre árny borul, ma fél
velünk együtt a reszkető világ:
a szikra fénye hull szememre, majd
fülembe húzza csattanó dalát.

Csitult a szél, ma már a csend az úr,
a bősz vihar haragja messze jár.
A láthatár de tiszta, nézd: a két
kezébe zárta zegzugos tüzét.