Mindenki fél… ránk támad a
világ… mi lesz így velünk?
Zokogunk, mint egy rossz szamár,
igába hajtjuk fejünk,
vagy fellökjük a gyengét, mert
hisszük: különbek vagyunk;
s versenyt gyűlöljük azt, aki
fentről cibálja hajunk.

Rágcsáljuk az avas szalmát,
és azt hazudjuk: ízlik!
Vagy kiköpjük utálkozva,
s átkozódunk a sírig.
Adnak, vagy elvesznek: mindegy,
minden ellentétet szül;
aki meg nem bírja tovább,
a halálba menekül.

Krisztus némán figyel minket
szomorún és hallgatag;
olyanok lettünk nélküle,
mint a sebzett madarak.
Vihart hoznak a fellegek,
elsötétül az ég ma.
Istent játszanak az Urak.
Divide et impera.