(kockavers)

Tudom egyszer
elsimulnak végleg

az idő hullámai mint sinusgörbe

szaggatottan pittyegő monitoron

Tudom egyszer
megszűnsz nevetni

hisz végtelennek tűnő boldogság
nincsen és minden
forrás elapad

Tudom egyszer minden
fényképünk

kifakul és sárgás-napette színe

a valónak csak halvány másolata

Tudom egyszer
mindenki életében

a hormonokba fullad tisztessége

mert hinni akarja a lehetetlent

Tudom egyszer a
halálos ágyamon

kergetni fogom régvolt emlékeim

de a kómában azt nem nézi senki

Tudom egyszer
elnémul a telefon

és hiába vársz oly tehetetlenül

mikor nem érkezik több sms mert

[…]

2005-08-20