Se kék ég, se nap nem látszik,

fojtogat a fény hiánya:

mint elnyűtt, szürke porrongy

hull a vastag köd a tájra.

Pucéran vacognak a fák,

letépte ruhájuk a tél;

s csúszós, barna masszává lett

a nemrég sárga falevél.

Nyirkos magányban a világ,

holnap talán már havazik.

Alszik majd a fehér csöndben,

és hallgatag vár tavaszig.

2011-12-02