Sétálni indul az elme,

s szépet meg jót is lel talán;

ha megsimít napfény selyme

vénasszonyok nyarán.

A temetőbéli fákon

gyenge sugár szűrődik át.

Szemed krizantémban látom;
mécses vet egy szikrát.

A reggel egy földbe vájt kút,

nyirkos levél a peremén;

akár a sötét országút,

az ősz annyira vén…