Fúj a szél; megállok halkan

egy pár percre az ablakban,

és nézem a kicsiny kertet:

pár rigó szőlőt szemezget.

Most már korán sötétedik,

jártam-keltem egész eddig;

hűs van kint, de mit bánom én:

üldögélek a kanapén.

A pattogó kandallóban

néhány hasáb bükkfa lobban;

egy pohár bor az asztalon:

csend van, béke és nyugalom.

Korom az ég, leszállt az est,

kortyolom a forró levest.

Ezt az őszt is kipihenem:

lehunyom hát fáradt szemem.

2014-10-30