W.B. Yeats: Az Innisfree-i sziget tava

Fölkelek s
elindulok, Innisfree-be megyek,

Kunyhót rakok, agyagból s vesszőkből lesz falam:

A tisztáson kilenc sor bab s kas a méheknek;

Zümmögnek, s élek ott egymagam.

S békét találok
majd ott, s az jön lassan talán,

Jön reggelnek fátylából, ha tücsök énekel,

Ha az éjfél pislákol, s a dél izzik lilán,

S kenderike este szárnyra kel.

Fölkelek s
elindulok, nappal avagy éjjel,

Hallom, hogy a tó vize partot nyaldos békén;

Úton vagy szürke járdán nézek szerteszéjjel,

Majd ezt hallgatom szívem mélyén.

2014-10-27

The Lake Isle of Innisfree

By William Butler Yeats

I will arise and go now, and go to Innisfree,

And a small cabin build there, of clay and wattles made;

Nine bean-rows will I have there, a hive for the honey-bee,

And live alone in the bee-loud glade.

And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow,

Dropping from the veils of the morning to where the cricket sings;

There midnight’s all a glimmer, and noon a purple glow,

And evening full of the linnet’s wings.

I will arise and go now, for always night and day

I hear lake water lapping with low sounds by the shore;

While I stand on the roadway, or on the pavements grey,

I hear it in the deep heart’s core.