A név nélküli székely balladája VII. rész

VII


Megszöktem és
embert öltem,


ez lett az én sorsom:


hallottam, hogy meghalt oly sok


barátom s rokonom.


Az örményt is meggyilkolták:


- volt mit megbosszulnom.


Lettem rabló,
útonálló,


egy dúvad szökevény.


Ruhát loptam, élelmet is,


ami nem az enyém;


…arcul ütne apám, s anyám


leköpne, tán, szegény…


Az erdőben
találkoztam


sok kivert emberrel,


ott volt az, kit majd megöltem


két éve egy reggel


azért, mit tett kisfiammal,


s a feleségemmel.


Elmondta, mi
történt vele,


meggörnyedt a háta:


szíjostortól sikoltozott


két kicsi lánykája.


Feleségét megölte a


sátán katonája.


Templomban volt
a családja,


ünnepi szentmisén;


s jött a falu komisszárja,


gonoszan s feketén.


„Azóta, mint kóbor farkas,


látod, így élek én.”


Lementünk egy
téli estén


titokban mi minden,


ágyon hevert a komisszár


holt-merev részegen.


Kirángattuk a gazembert


s felvittük a hegyen.


Dúvad lett már
ez az ember,


belőle állat szólt:


reszketett csak hideg-gyáván,


a színe mint a holt.


„Jó emberek! Úgy rettegtem…


minden csak ezért volt.”


Elmondta, hogy
nem volt rossz, de


pincékben kínozták,


kínzott ő is, s most is hallja


asszonyok jajszavát:


…S majd, mint Júdás, felkötötte


egy ágra önmagát.


 


Megjegyzés: Szomorú hír, hogy tegnap váratlanul elhunyt Turcsány Péter a Kráter Műhely Egyesület elnöke, a Wass Albert életművét sajtó alá rendező kiadó vezetője, számos írás, tanulmány szerzője. Nyugodjék békében...


2015-10-02