Ismét az ősz

Eljött az
ősz – tavaly is volt.


Isten tudja, nem vágytam rá.


Nem, hogy elnyeljen egy ködfolt,


sem, hogy én legyek ködfolttá.


Nyirkosság
hatol a csontig,


fákról nyúlós pára cseppen,


fáradt minden ember mindig,


s rosszkedv bujkál a szemekben.


Ám ha
figyelmesen nézek,


Őszanyó ruháját látom,


aranybarna, rőt vidéket,


s ezüstpárát szempillámon.


Fát ölelek,
s érzem, oly szép,


hogy kérgéhez hozzábújva,


nyárálmomban zöldell a rét…


És az őszről írok újra.