W.B. Yeats: Verset ír a szerelmének
Tűzd fel hajad aranycsattal,
Kösd meg kóbor fürtjeidet;
Félszeg a rím, de szívből szól;
Ő írt verset éjjel-nappal,
És bús szépséget épített
Régmúlt idők harcaiból.
Gyöngykezed emeld magasba,
S kösd fel hosszú hajad szépen,
Férfiszívek fellobognak;
Így ragyog a tenger habja,
S csillagok harmatos égen,
- Mind megvilágítják utad.
He Gives His Beloved Certain Rhymes
FASTEN your hair with a golden pin,
And bind up every wandering tress;
I bade my heart build these poor rhymes:
It worked at them, day out, day in,
Building a sorrowful loveliness
Out of the battles of old times.
You need but lift a pearl-pale hand,
And bind up your long hair and sigh;
And all men's hearts must burn and beat;
And candle-like foam on the dim sand,
And stars climbing the dew-dropping sky,
Live but to light your passing feet.