Hogy ne dühöngene a vén?

Élt egyszer egy csinos legény,
Nem akadt nála jobb horgász,
S lám, mi lett: iszákos firkász;
A lány, ki Dantét fújta fejből,
Gyermeket szül egy tökfejtől;
S az álomnő, a szép Helén,
Visong egy hintó tetején.
Sokak szerint nyilvánvaló,
Hogy sors azt sújtja, aki jó, 
Ha rendes szomszédjait látván,
Akárcsak a mozi vásznán,
Nem találna olyan sorsot,
Hol az elme ép és boldog,
A kezdethez méltó zárás.
Az ifjak fejének ez más,
Tudja jól a sokat élt agg,
Mit régi könyvek mondanak,
Nem lesz jobb semmi, nincs remény:
Hát ezért dühöng úgy a vén.