W.B. Yeats: Egy holdnyi fű
A kép s a könyv marad,

A zöld füves kertben

Séta a levegőn,

S kimerül a testem.

Vén ház, éjfélre jár,

Csak egér motoszkál.


Vágyaim csendesek.

Így az élet végén

Nincs laza képzelet,

S nem őröl az elmém

Rongyokat s csontokat,

S igazat nem kutat.


Legyek újra magam,

Add vén őrületét,

Míg Timon s Lear leszek,

Vagy az a William Blake,

Ki vadul falat vert,

Míg Igazat nem lelt;


Michelangelo eszét add,

Ki felhőn áthaladt,

Vagy őrülten rázott

Életre holtakat;

Add az agg sas-agyát!

- Vagy feled a világ. 




An Acre of Grass 

Picture and book remain,

An acre of green grass


For air and exercise,


Now strength of body goes;


Midnight, an old house


Where nothing stirs but a mouse.




My temptation is quiet.


Here at life's end


Neither loose imagination,


Nor the mill of the mind


Consuming its rag and bonc,


Can make the truth known.




Grant me an old man's frenzy,


Myself must I remake


Till I am Timon and Lear


Or that William Blake


Who beat upon the wall


Till Truth obeyed his call;




A mind Michael Angelo knew


That can pierce the clouds,


Or inspired by frenzy


Shake the dead in their shrouds;


Forgotten else by mankind,


An old man's eagle mind.