 | | | 2025. november 2. vasárnap,
Achilles napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Erzsi néni |   | Süteményt tett elém Erzsi néni. Jó íze volt, mielőtt nyelvem ízlelte volna, mert jósággal tette elém, mint máskor, és mosolygott, és kérte, meséljek
magunkról. Panaszával sohasem kezdte, és nem is fejezte be látogatásom. Pesten lakik a Ferenciek terén. Bármikor meglátogatom, készséggel fogad. Ritkán találom egyedül. Hetente a városban élő rokonainak ad ebédet. "Szeretjük egymást, jó együtt lenni" - szokta mondani. Távoli rokonai, ismerősei szintén bármikor beugorhatnak hozzá. Ajtaja nyitva, szíve soha nincs zárva az előtt, akit szeret. Ám kit nem fogad szeretettel?
Legutóbb, hogy nála voltam,ragyogott az örömtől. Gyors beszédével mondta:
- Olyan jó, hogy jöttél! Köszönöm. Mit hozhatok? Kávé, üdítő, konyak, sütemény? Ugye dedikálsz néhány könyvet? Virág helyett könyvet ajándékozok. Ez megmarad. Beszélj családodról. Hogy vagytok?
Csupa készség, figyelmes szeretet. Kaptam, amit kértem, s amire nem is gondoltam. Leírom. Így vallott:
- Tudod, nagyanyám mondotta, szívemben őrzöm szavait, majd hetven év múltán is betartom tanácsát.Ő kötötte lelkemre: "Ne múljon el egy nap, hogy örömet nem szerzel valakinek, ne keljen föl feletted hiába a Nap." Hogy most itt vagy, megvan a napi jótettem.
Hallgattam, hallgattam. Elcsodálkoztam, több, mint 10 éve járok Erzsi nénihez. Tudomásul vettem jó szívét, nem kerestem titkát. Gondoltam, lényében van, egyszerűen él benne a szeretet. No nem tévedtem, - de a gyökerek, a gyökér, amely mélyen él benne, most láthatóvá lett. Nagyanyja tanácsa. Egy másik "öregasszony" bölcsessége, amely jó földbe hullt unokája lelkébe és naponta termi gyümölcsét. Unokája, Erzsi néni, mindennap örömet szerez, mert úgy akar élni, mint aki fölött nem hiába kel föl a Nap.
Szeret. Ennyi az egész. Ezért ízlik a sütemény, ezért őszinte a kérdése családomról, ezért igaz a mosolya. Nem tudom, kislánykorában, amikor nagyanyjára hallgatott, milyen volt? Mondták, hogy szép? Arcán most az évek ráncai.
Nézem. Nem tudom, mondják-e neki: szép. Leírom én: igen is szép! A szeretet szépsége ragyog szemében és szelíddé simítják arcán a ráncokat.
- Máskor is gyere! Úgy örülök, hogy jönnek hozzám. Köszönöm, hogy meglátogattál!
Ezekkel a szavakkal köszön el tőlem mindig. Különös, ő szerez örömet és mond köszönetet... Amikor tehetem, fölmegyek hozzá, hogy lássak egy embert, aki megelégedettségben boldog, hiszen jót tesz és nem hiába kel föl felette a Nap.
(Remélem, hogy ez év még hátralévő 336 napján felettem -felettünk- sem kel föl hiába a Nap.) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika