 | | | 2025. augusztus 23. szombat, Bence napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Tóth Árpád első, 1913-ban megjelent kötete az érett és kiforrott művészt mutatja meg a legcsodálatosabb elégiák hangján. Tóth Árpád múlásszimfóniájaként is lehetne jellemezni ezt a kötetet, melyek közül nem hiányozhat az őszi tájak, az esti hangulatok mellett a korán feltűnő betegség iszonyata sem. De itt olvashatjuk Ady Endréhez szóló elégiába hajló ódáját és a Mddő órán döbbenetes hangjait is... ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A régi asszony varázsa | | Amikor nem is olyan rég felsoroltam, kiket szeretek olvasni, ha igazi szépprózára vágyom - kedvenceim megemlítésekor talán nem volt ott Krúdy Gyula neve hevenyészett felsorolásomban. Pedig szeretem, - nem is kicsit, de ha rákérdeznek, valahogy nem ő az első, aki eszembe jut. Pedig a novella, az elbeszélés és Krúdy neve számomra egymásba-egymásra simul, mint ahogy a foszlós bélű kalács fonatai keresztezik szépen, barnára sülten egymást. Aki olvasgatni, szemezgetni akar Krúdy írásaiból: a bőség zavarával küzd. Hiszen a nyíregyházi diák első „beszély"-ét 14 esztendős korában jelentette meg a Szabolcsi Szabadsajtó-ban, és 16 éves korától valósággal ontotta a novellákat. Már nem csak a helyi, de a debreceni és országos sajtóban is. (Persze, Debrecen...- mosolygok. Azt hiszem, még azért elfogult vagyok egykori városommal, pedig már amolyan „igazi" budai lakosnak vallom magam...) Érettségi után a Debreceni Ellenőr, később a nagyváradi lapok munkatársa lett, mígnem 1897-ben Budapestre költözött. Ekkor már folytatásos regényei is jelentek meg („Szeretlek!" utána az „Aranybánya", majd a 35 éves korában befejezett „A vörös postakocsi" címmel), - mégis az elbeszélés a legkedveltebb műfaja. Mintegy 1400 Krúdy novellát tart számon az irodalomtörténet. Hatalmas szám: hihetetlen termékenység. A századfordulón kezdődött Krúdy Mikszáthot követő pályaszakasza: a nyírségi kurtanemesek, hétszilvafások a magyar úri osztály egy rétegének utolsó élet-fellobbanása még írásaiban vissza-visszafénylett. Az anekdotikus előadásmód nagyon emlékeztet Mikszáthra, de a szemlélet idővel mind elmélyültebb, reálisabb lett, és Krúdy, ha nosztalgiával is, de tudomásul vette ennek a „rokonságnak" a megállíthatatlan és végső pusztulását. Az 1906-os esztendő végén az író új hangot ütött meg: a középkori szepességi zsoldos-történetekben és a pesti félvilágban játszódó elbeszélésekben kezdett formálódni az az érzékeny hangszer, amely néhány év múlva Krúdy legsajátabb eszköze lett. Ezek amolyan írói reneszánszot előrejelző novellák, előfutárai a Szindbád-elbeszéléseknek. „A régi asszony varázsa" című novella az egyik kedvencem...Ez a novella még 1904-ben született, és még a Mikszáthi stílus jegyében fogant. Ízes, olvasmányos, valódi kis ékszer-novella. Mihály bácsi alakja megejtően kedves, igazi magyar virtussal. Áradó, lassan hömpölygő, mesélős stílusa rabul ejti olvasóját arról a tiszadadai olajfestményről, mely a Zathureczky kastély dísze-éke volt, és amely egy rég-régi, nagyon szép asszony képmása... Ahogy bölcs, nyugodt, ám kacér pillantással mosolygott alá a vászonról, - csipkés ruhájából kivillanó hófehér vállával, ragyogó szemével és meztelen nyakával igézve meg a szalonba belépőt. Lehóczkyné mindenkit elbájolt, és még évekig kísértette a kúria férfiembereit, de még a cselédlányokat is. Olyan kedvesen élcelődő hangon meséli el történetét Krúdy, hogy hiába csupán négy oldalon élvezetjük e remek mesét: bebújik az olvasó fülébe, szívébe, ahol kényelmesen befészkeli magát és kitölti lelkünkben a rendelkezésére álló összes teret a jól megszerkesztett, a napi zsurnalisztika őrlőmalmában nem deformálódott, kitűnő írás. Csak ajánlani tudom: muszáj elolvasni. Élmény. Végezetül hadd álljon itt egy igazi Krúdy-s hangulatú előszó, amit az író bevezetésként írt az „Ifjúság" című kötetéhez: „Amennyit írtam, amennyit szomorú voltam - az mind az én ifjúságom. Ha láttam valamit, ha fájt valami - és mennyi sokszor fájt az, amit láttam -, akkor írtam. Némelyik írásom csak annyi, mint egy könnyű sóhajtás, vagy valami álombéli hang, ami még a szívünkben cseng, ha felébredünk, és nótával virágosodik ki a szájunk. Másik meg olyan, mint a felleges égboltozat, amiből a hideg eső hull, hogy alig ismerek magamra. Akkor tán jobban fájt valami mindennél, mint máskor. Az ablakomat verte az eső, és a papíros felett árnyékok jártak, a felhők árnyékai, amiket a szél hajtott az égen. És mindig fiatal maradtam. Ahogy levelezem most ezeket a lapokat, amik holnap a közönség elé kerülnek, hát kissé szégyellem magam. Meg szomorú leszek. Nem az első könyvem, de mégis, mintha nem volna több. Csak ez. Amelyikbe az én ifjúságom van szép kerek garmond betűkből sorokba rakva. Virágosak a fák, az akác kibontotta virágait, az orgona meg minden illatát felém küldi; érzem még egyszer, hogy milyenek voltak azok a sóhajtások, amikből történeteket szőttem, hogy milyenek voltak azok az álmok, az elsők, a kikeletiek. Rosszul kövezett az utca, a házak se nagyok, de alattuk fehér ruhás lányok haladnak nevetgélve; egy gyerek csigát űz ostorával, a kék végtelenben fecskék cikáznak. Bocsássák meg ifjúságomat, szépen kérem.
1898. június."
Ez ő...Ez a mindenki másétól annyira megkülönböztethető, lágy, fuvallatnyi, a létért is bocsánatot kérő, szinte csipkeszerűen finom fogalmazás: Krúdy Gyula mindenen átragyogó hangja. Szeretem.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |