 | | | 2026. április 1. szerda, Hugó napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ...
| | 
Albán: Krishti Ungjall! Vertete Ungjall! Angol: Christ is Risen! Indeed, He is Risen! Arab: Al Maseeh Qam! Haqqan Qam! Cseh: Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal! Dán: Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden! ...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | |
ÉMILE ZOLA (1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Most áhítatot áhítok..." | | 
Több hetes kényszerű
szobafogságomtól szabadulva most szinte naponta megfordulok a belvárosban.
Mikor utoljára csatangoltam a maihoz hasonló felszabadult lélekkel, - az még a
buta balesetem előtt volt, március elején.
...a tél semmivé foszlása, a tavasz első napjai így gyakorlatilag
„kiestek" számomra.
Nagyon hiányzott.
Nagyon rossz volt csak az ablakon keresztül és ritkábban az autóból elsuhanni
látni az éledő világot magam körül, - és most ámulok az április bőkezűségén...
Buda gyönyörű.
Tavasszal pedig különösen az.
Ma - bár szégyenlősen - , de sütött a nap, és kellemesen meleg volt a
délelőtt.
Igazi tavasz záporozott rám mindenfelől, és én nem tudtam elég hálás lenni a
harsogóan szép zöld fáknak, bokroknak, színes virágoknak, tárt ablakoknak, a
budai, mindig lejtős, vagy hegynek kapaszkodó kis utcácskáknak az illatért, a
látványért, a színekért, a tündérjátékért.
Már annyiszor leírtam, elmondtam, megverseltem, mégis minden új tavasszal
kibukik belőlem az ámulat: valami őselemi erővel szeretem ezt az évszakot...
Ma egy gesztenyefa előtt álltam percekig és csodáltam.
Üde-zöld, szinte áttetszően friss, újszülött levelei ejtettek rabul: nem tudom,
vajon megnézett-e már mindenki egészen közelről egy új gesztenyefa levelet...?
Legyezőszerűen, kúposan tárulnak szét halványszép levelei, és úgy ejtik
fejüket a föld felé, mint egy hatalmas, zöldfülű nyuszi, aki hátracsapta
hosszú, érzékeny fülecskéit...
Percekig álltam előtte és néztem.
Nem tud nem
eszembe jutni
Tóth Árpád csodálatos verse:
„Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
s bent apró virágoszlopok
halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
öledbe hadd tegyem fejem;
agyamban alszik gond, szitok,
most áhitatot áhitok,
szárnyat, röpítőt és puhát,
levetni a bús test-csuhát,
nehéz szivem elejteni,
a fájó Én-t felejteni."
...
A zsenge levelek közt néha átszűrte magát az áprilisi (ma délelőttön kissé
bágyatag) napfény, megrezzent egyik-másik tapsifüles, zöld levél a langyos
fuvallatban, a közeli iskola nagyszüneti zsibongása is belesimult abba az
áhítatos, tompa fényességbe és finoman hangszerelt zsivajba, amit még az
útjavító munkások harci gépeknek is beillő masinái sem tudtak recsegőssé tenni.
Minden szelíd volt és az ázott föld illata dúsan, gazdagon áradt a hatalmas és
gondozott kertekből, az orgonabokrok a kerítésekre könyökölve káprázatos
színorgiát dobáltak a Júlia és a Pasaréti útra, duzzadtan, ezernél is több,
aprócska szirmaikkal lobogó mély-lilákat és hófehéreket lobbantottak a
szemembe, orromba, olyan erővel, hogy míg felfelé baktattam a Fenyves lejtőn,
hazáig éreztem hajamban az illatukat. Jobban mondva véges-végig kísértek,
hiszen itt minden kert - akár egy-egy kastélypark -, virágzó, szép rendjük
látványával nyugtatják lelkemet.
...fülemen a modern kor szerkentyűje, az elmaradhatatlan mp3 - mennybéli zene
szól,- zsebemben a telefon, mely megszólalt, alighogy beléptem a
kapun...Mindkettő éltető erőm.
Csöndes, hálás mosolyommal föltétlen bizalmamról biztosítom a tavaszt ebben az
évben is.
Vajon hányszor mondhatom még el ugyanezt...?
Budapest, 2008. április 23.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |