Nyirkos kezemet szorítom,
magam ásom meg a sírom;
kopognak a kemény rögök,
lábam elé nagyot köpök;
foltok gyűlnek a ruhámon,
aki lettem, hogy utálom,
aki leszek, eltakarom,
élők halnak, fáj a karom,
virág, ha nő le-letépem,
nem sirat, nincs feleségem,
ujjaim közt ered a gaz,
könnyem folyik, nem is igaz,
s mint az, kinek szíve nincsen,
eltemetem minden kincsem.
Sárgul a fű, megy a vonat,
kigúnyolom halálomat.
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
