A szűk kis utcán záporvíz botorkál,
s ahol felénk egy macskaszem tekint,
a híd előtt, a rozsdás drótbokornál,
a múlt, mert hasznos, arcot vált megint.

Egy vak gödörben szóvirágok nyílnak,
a vaskorlátra bamba árny hajol.
Zaj nyúzta csendben néhány oszlop sír csak
a varjak lakta árva fák alól.

A túlsó parton tornyok mozdulatlan;
puhább szobákban illatos huzat van;
s a döntnök hozza hímzett vánkosát.

Ifjak lihegnek testre írt szerepben,
szájuk nyomot hagy, ám szavuk jelet sem,
így jutnak végül gödrön, árkon át.