Még mindég fáj, még mindég vérzek,
hordom mint méh mézét, - a mérget,
hiába bölcs, aki tanítja:
-Engedd el!
Lógok, mint üres tarisznya.
A percek jönnek, elmaradnak,
nincs még új út, amin haladjak,
lelkembe égetett szavakkal,
várok, mint fecskékre tavasszal!

...

Elment mellettem pár vonat,
arcomra ég az alkonyat.

Vetés 2022 05 11