Az ajkadon régen kihűlt a lárma, szemed színének gyászos vége lett. Az ajtaját a vak gödör bezárta, rögök takarnak minden részletet.
Tömör sötét, semerre sincs kijárat, mi fogva tart, a csontokig hatol. A semmi van, nem sürget, meg se várat, és férgek másznak rád a nincs alól.
A föld forog, feletted jönnek-mennek, lelked talál egy ennél szebb helyet. Eszébe jutsz-e olykor annak, ennek? akkor már mindegy, más nem is lehet.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/329309128_967008937821445_508232982835745314_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=SXnEGEdN9NIAX-b0Bwt&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfADyvxSTr2ni0eihZh3lyusj3Lw914cx3rtSPsjFLxnjA&oe=63E22DC7) |