A
„Hegyigyerekeknek”
Az árnyas réten telt bokrok nevetnek, A térdig gazban itt-ott tarka álom. Szavába vágok félbolond szeleknek, s a titkok nyitját könnyen megtalálom.
Kövér gyümölcsfák új kalandra csalnak, az elhagyott kert Istenadta éden. Gyereksereg ront fénylő sziklafalnak, öröm virágzik mindjük két szemében.
A bringa száguld, elnyűtt labda
pattan, néhány vonal közt boldogság világol. Egyetlen percben száz nagy pillanat
van; s nem félünk szólni bármelyik
hibánkról.
Eső zuhog ránk, minden tócsa tenger, békés a part, a gond itt ismeretlen. Játékba mélyed hat vidám kisember... Áldás, tudom, közülük egy lehettem.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/433956847_7777628078938486_4870177819979195246_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=K9OrVSd8ZP0AX_KDJjz&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBSl3N2UKeMznyorjSgEcLKgFFHQQGIdPU2qp_OKm2upQ&oe=660296C9)
|