A csendjeid csak szétrobbant szirénák, a félhomály a fáradt, lomha köd. Magadba bújsz, régvolt időket élsz át, s mert csalni próbálsz, álmaink ölöd.
Szobád falára késsel ír az éjjel, hazudhatsz bármit, rólam olvasol. Én ott vagyok, hová te holnap érsz el; belátni ezt-azt, hidd el, volna hol.
Ne mondj nemet, itt vár a kulcs a zárban, szemedre tárok minden ablakot. Félelmeidnek fordíts hátat bátran, indulj felém s a múltat hagyd amott.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/407470318_7343402242361074_7430240868276730308_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=3635dc&_nc_ohc=wA7yn_62518AX-vhQIb&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBsMI9BTXFoDzIk9mMt8XVFnWUS5cRjFDySl2jIk8Ry2g&oe=65718EB3) |