Boldogult emlékezetű idő,
vékony fonál, ifjúság,
amelyben a jelen eljövendő,
s az emlékezet maradandó,
s a múlt boldogult vonulású álmai;
semmi sem elegendő, mi elengedhető.
Hányan jönnek-mennek
boldogult emlékezetünkben,
voltak, mentek, s itt maradtak
velünk éltek, követtek, vonultak
és kiváltak, egy időben,
de már egy másik térben
még valahol itt élnek hangtalanul
jeltelenül, boldogult emlékezetünkben,
s várom, hogy újra hívjanak,
hátha…mégis…talán,
egy ismeretlen délutánon…