Fodor
Miklósnak
Elkoptathatnak az évek, de fényesre is csiszolhatnak, tiéd a választás, s az utak útja is, s szélfútta szerelmek emlékező kegyelme társad a vándorlásban, s amikor
virradattal telik meg az ég, virágzó virradattal, csodaként éled meg, mit elfogadsz a maga teljességében, hisz nincsen szó soha másról, mindig is így volt: virradattal telt az
ég, szél mosdatja a fákat, bokrok arcát simítja lágyan, s mosolyogsz szabad szívű, lélek-magas vándor, hisz nem vagy az, kit láncol a szó, megmaradó igehordó, jóval javasodó, gyalogösvényt járó garabonciás, virágzó virradatok dalnoka!
2024-02-29
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/434123044_7778624888838805_6452555811507288710_n.jpg?_nc_cat=107&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=d5kXkNvmd6MAX_5-Gj3&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfDDc-NCtrafgmFV_oNbVw4ysle-E-iMNDRZL747Uivazw&oe=660415EB) |