Fodor Miklósnak

Elkoptathatnak az évek,
de fényesre is csiszolhatnak,
tiéd a választás, s az utak útja is,
s szélfútta szerelmek emlékező kegyelme
társad a vándorlásban, s amikor virradattal
telik meg az ég, virágzó virradattal,
csodaként éled meg, mit elfogadsz
a maga teljességében,
hisz nincsen szó soha másról,
mindig is így volt: virradattal telt az ég,
szél mosdatja a fákat,
bokrok arcát simítja lágyan,
s mosolyogsz szabad szívű,
lélek-magas vándor,
hisz nem vagy az, kit láncol a szó,
megmaradó igehordó, jóval javasodó,
gyalogösvényt járó garabonciás,
virágzó virradatok dalnoka!

2024-02-29