Amikor meghalnak az álmok, velük egy kicsit meghalunk mi is... Hiába jövendölt szép jövőt a látnok, megkaptuk az élet lázgörbe szárnyait.
A sors kezünkre játszott, adott mindent, mi kell. Mécsesben hamvadó lángon már csak a füst énekel.
A folyóparton ladikra várva, látjuk, ahogy elúsznak álmaink, tarisznyánk üres, a lelkünk árva, a csónakos türelmes, aztán int.
Vetés 2024 02 29
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/434763869_7814856331882327_7421780918902191202_n.jpg?_nc_cat=109&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=ZXm-Pb2zJywAX_k9Cy8&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCVZBHqguum868ri0v9Rf1bY8R85nEGP53ahCXNG2vEAQ&oe=661074B2) |