 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Október | | Hidegebb lett,
a mai est már nem késett,
s a lomha fények közt
toporogtak a kerítések.
Vaskos kémény járta az utcát,
üszkös életek őre,
elrepült a ködök felett,
éber fények lökdösték előre,
szemben templom állt meg,
hallgatott e szelíd imafészek,
a hold még rákönyökölt,
s a villamos is sárgán
fütyörészett.
Most az est egy pillanatra
megáll, majd int,
s megilletődve lógnak
lomha fényeink,
tornyok messze,
mint az éjszaka szarva,
szorongásunk lámpákba csavarva,
aztán jön a csend, az éj, köröttem ében,
mint a hiéna, néhány lámpa vicsorog
az utca börtönében.
A felnőttkorba döfködő élet,
hegyes pallosán vitt el onnan, a múltból,
mint egy ítélet
s egyszer megérkezem talán,
ahogy rohan velem az
égomladékos évek hasfalán.
Vallatom magam, hogy mire kell
büszkének lennem, kire vagy mire?
Hogy felértem a kamaszkorok tetőire,
s még a lelkem ugyanezzel a hévvel örül,
miközben annyi halottat dédelgetek magam körül,
hogy fejfákká vallatom az ötvenöt évem,
s ezernyi percét ezernyi napnak újra élem.
Csorgó nyálával előmászott
a lombokból az esti szél,
s két rozsdavörös tüdejéből kifújja
az alkonyatot az ég, az ég, mely
nyápic tornyok létráin
lefelé csúszik,
s elpattan a hold húrja,
s a sötétség belefúrja
lompos iszonyát a tájba,
míg a város tompán és fájva
kondul a harangok ércmedréből
felcsobbanó folyókkal.
Hajadra aranymosók
találnak az égi folyóknál,
mikor a koraőszt himbálja
az ég alatt a végtelen idő,
mely szűkre szab örömöt
és a szenvedést tágra.
Miféle isten festett e világra,
saját szívébe mártva konok ecsetjét?
Szemed elcsendesült zöldje,
mint az őszi búza,
csengő fényekkel lobog vissza onnan túlról,
melyben minden szín derűs és víg,
s mely már nem földi,
s talán égi volt mindig.
( megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
 |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |