Szép voltál tavasz virága, kis lila köd a lombokon, bólintottál szél szavára, elvitted minden bánatom.
Csodáltalak ablakon át, kimentem hozzád a kertbe, kacéran köszöntél: Visszlát! Bársonyod rezzent a szélre.
Hogy csak nekem, csak az enyém maradj örökké, - letéptelek. Vázában éltél kis remény, fényed, illatod elveszett.
Most őrizlek, mint sír a holtat, és siratlak magam miatt, rabságot és halált oszthat az, kit legyőz a pillanat!
Vetés 2024 04 10
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/438101225_7963092867058672_1836359382189418034_n.jpg?_nc_cat=102&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=Xp6gxJYsSyMQ7kNvgGWrSBh&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCnVBx4FrxroZQS23zc_LK9g_gSVFlDP2bd6MUL4rul0Q&oe=663C0041) |