A Szerelem karmai
szárnyakká nőnek
szép kecses hattyúszárnyakká
szállni velük én vágyok
Alabástrom-tisztaságot szülve nyílnak
kertemben a kardvirágok
hó-színűek vér-színűek
szép szívükben
ölelkező magányunk lüktet
Arcomon álmok rejtőznek
félénken mint az őzek
a csapdás erdőben
Bebalzsamozom a perceket
kezem reszket
minden mozdulatnál
mert mozdul az ág
mozdul az idő
de hidd el szívünkben égig nő
a Szerelem
a most pici törpefenyő
mert az a szivárvány-koronás
hó-hajú asszony öntözgeti
álmaink vizével
ki megjósolta boldogok leszünk
míg csókunk ízével a
Halál
nem keveredik
Virágok vagyunk
hiába szedik le
szirmainkat
szerelemre-szentelt
ölelkező virágok
maradunk akkor is
ha a bárányfelhőkből
hamis ordas-arcú
villámok vicsorognak Ránk
Szövetségeseink
a bokrok a fák
titkunk őrzői
Tengernyi
imádkozó sáska
imádkozik értünk
Napfogyatkozásokat
koszorúz
majd vérünk
És míg dobhártyánkon
csönd-harang zúg
a telet
szirmok nélkül is
átvirágozzuk
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
