Görnyedten cipeljük a kínt,
izzadjuk a hétköznap robotját,
teherként nyomja vállunk a "nincs".
Csak legyintünk, nem tépjük a láncot,
de egy kisgyerek láttán az utcán
mosollyá szelídülnek a ráncok.
Talán történnek még csodák
és minden házban megszületik
karácsonykor a Gyermek,
s ha az élet megy tovább
nem szánjuk majd halálra
reményünk felnőtt Jézusát.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
