Mintha minden erőt magába zárna most a csönd,
s a szél fodrozta víztükör is mintha csak várna,
az idők szaván túl, az Isten szavára,
mintha csak szólna, tegnapi hóra,
hóba rejtett jóra, megvalósulóra,
s mintha csak várna gyermeki csöndben,
szóra, hírhozóra, az örökkévalóra.
Várakozik az ember, fát állít a csöndnek,
s minden érkezőnek mécses a kezében,
s csak állnak a parton, s mintha minden erőt
magába zárt volna a csönd, az égi rendszer őre,
régi szólam, angyalszárny-suhogás, hogy emlékezz
a rendre, s pont ennyi a teljesség ránk eső része,
mintha csak erre várna kezdeteitől az ember…
2025-01-01
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
