Nemzedékem III.
Az ötvenéves osztálytalálkozóra
Kéziratban maradt novemberi esték,
fény fedte évszakok is szerteszét hevernek,
már nincs, ami megzavarná az évtizedes rendet,
s ha ámultan visszanézek: Ötven év, Istenem,
még élünk, remélve jót, feledhetetlen álmot,
hosszú, nagy csöndeket görgető esteket,
és egymásra ismerve újra, gyúljanak mécsesek,
inkább az éltető emlékezet lángjai égjenek,
mert hűvös sírkövekhez hiába mennél,
hiszen amíg élsz, velünk él az emlék,
s így elkísér az, ami még eljövendő,
amint eddig, a hűvös, szemvillantó idő…
2024-11-18
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
