Végtelen január, vacogó február,
hideg, nagy csöndekkel teljes.
Ím, hát ez a búcsú rendje,
s az öreg otthon, ahol az élet,
s kedves kutyám vár,
és az emlékezet örvénylő kegyelme.
Reméltem, hogy végre
rend lesz bennem, s körülöttem
s a még előttem álló idő
alkotó békével teljes,
s nem új barbárok csörtetése
veri szét régimódi rendem,
akiknek mindig kézre áll
„pénz, paripa, fegyver”,
s szándékukat nem köti érzelem,
csupán néhány jogszabály.
Hej a régi erő, s a régi erdő!
Enyém lesz majd ismét,
mennék maradva helyben,
s maradva mennék, vinném
mindenem kutyám, könyveim,
magamban életem emlékeit,
örökké úton, örökké útközben…
2025-03-23
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
