Parafrázis Paál Zsolt Csak ősszel... című versére

Én csak nyáron tudok boldog lenni,
mikor rőt aranyát vérzi a Nap,
és a mesés Bagdad tűnt színei
pompáznak a mélyzöld lombok alatt.

Mikor a vén hegy hajnalban ébred,
és hullámos-kék a langy levegő,
csöndesen sóhajt a nyírfakéreg,
és selyem minden, mint a szemfedő.

Én csak nyáron látom meg a Szépet.
Bíborlángú, - mint a vér - az élet;
és ha bánatod hozzám küldenéd,
- átölelné itt szelíden az enyémet.