 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ősz jön... | | Igaz, még balgán nagyzol fenn a Nap, (déltájban, harangzúgáskor ereje is akad), de már nem pezsdül mag a föld alatt, s nekem cseppnyi reményem sem maradt, mert elszürkült, békétlen hajnalokba futnak a tegnap még büszke, élénk-zöld utak. Most épp' rőtté vált levelek hada szalad, hullámzanak az udvaron - körbe-körbe, - és a bágyadt szél őket ajtómig söpörve koldul egy-egy langyos, déli házfalat... Nézem a szökni készülő Nap égő-pirosát, ahogy a sápadtan-kék estbe hamvad át; jószándéka bágyad, és nem tekint szét, nem tudja összetörni kegyetlen bilincsét, mert elhangzott az ősz konok parancsa: a nyarat magának meg kell kaparintsa, és hiába kiáltom kétségbeesve: te csaló! az ősz győz, az én hangom túlszárnyalható, és ezzel vége, vége. Már itt az ősz, a gyász, csak suttogni van erőm: vigyázz, vigyázz... Tarts ki, bírd ki, várj, - gondolj tavaszi rétre, s imádkozz, akinek kell, mindezt megértse, majd itt lesz, - az utolsó percben úgyis eljön, jön s feloldoz, hogy jó a széppel egyesüljön... Így hát várok tetszhalott álmomba verten, (ismerem ezt, tavaly is ugyanígy hevertem) míg meg nem mutatod újra fényes homlokod: ha múlik az ősz, a tél, - lelkem meglobogtatod, te, a Tavasz, a Nyár, ki nemrég itt voltál, ölbe vettél engem, szerettél, és mosolyogtál. ...de ősszel az lettem, mi eddig nem: erőtlen, - izzó láng lennék, de szelíd fény lett belőlem... 
Budapest, 2008. augusztus 28. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |