Ábrándosan szép tavaszi nap volt. Lustán
tévelygő darázs neszezett az ablakpárkány szürke csendjén, az ég beáramló
fényözöne alatt. Lassú szellők terelték a nyitott ablakokkal tátogó termekbe a
park dús virágillatát.
Tucatnyian ültünk az egybetolt padok és
székek kopottan zöld ölébe, hallgatók egy vidéki Alma Mater bolthajtásos
szobájának árnyas falai közt. A sarokban fekete zongora terpeszkedett, halk
borongással szuszogott a májusi nap ragyogásában.
Előttünk magas, enyhén görnyedt tudós
professzorunk ma is halk köszönéssel lépett be, kezében kopott tasakban egy
ezerszer is lejátszott bakelitlemez fekete tányérja sötétlett.
- Ma megmutatom Önöknek a világ legszebb
zenéjét – mondta szelíd derűvel, s minden bevezető nélkül feltette a lemezt.
- Csak a Largo-t fogom szeretett
mindnyájuknak lejátszani.
Hátradőltem, s arra gondoltam, hogy ma mit
is fogok enni, hiszen szegény diáknak, aki összes pénzét könyvekre költi, örök
dilemma a táplálkozás szükséglete. Mondhatni, filozófiai probléma. Az
egzisztencia már Renan A kereszténység eredetének története hét kötetének
megvásárlása után elvesztette létjogosultságát. Arra gondoltam, milyen különös
lesz evésről elmélkednem kellemes zeneszó lágy remegése közepette.
S akkor felcsendült az a zene, mely örökre
más irányba terelte életemet, s akkor oly hatással volt rám, hogy professzorom
egyetlen kérdésére sem tudtam válaszolni. Kétszáz forint volt a teljes
kosztpénzem a hónap közepén, a kilencvenes évek elején.
Az utolsó előadásokra nem mentem be. Közel
volt egy hatalmas hanglemezbolt, szinte futva érkeztem oda.
Kérésemre az eladó leemelte a polcról a
lemezt.
- Százkilencven forint lesz – mondta lusta
sóhajjal.
Gondolkodás nélkül fizettem. Haza indultam
tíz forinttal a zsebemben, de enyém volt a világ legszebb zenéje.
Vitathatatlan tény, hogy Bach a zene egyik
legnagyobb óriása, talán a legnagyobb. Műveinek nagyobbik része elveszett, de
így is ezret is felülmúló hagyatéka gigantikus teljesítmény. A Mester ma is úgy
áll az utókor emlékezetének küszöbén, mint a Demetriosz által emelt világcsoda
szoboróriása, mely világok felett állt.
Bach hegedűversenyeiből három maradt fenn,
s ezek mindegyike a koncerttermek kedvelt darabja. Egykor nem szívesen
tanítottak ezeket a remekműveket, sőt, voltak olyan akadémiai tanárok, akik
eltiltották tanítványaikat Bach hegedűversenyeitől.
Pándi Marianne így ír Bach hegedűsi
mivoltáról:
„Ő
maga gyermekkorától kezdve hegedült, és feltehető, hogy a lüneburgi gimnázium
elvégzésének idején már kiváló hangszerjátékos lehetett, hiszen hamarosan a
weimari hercegi udvar zenekarában helyezkedett el. Albert Schweitzer rámutat,
hogy Bach hegedűs mivolta a billentyűs hangszerekre írott műveiben is
megmutatkozik, mert dallamainak tagolása itt is a hegedű vonóvezetését követi.
Ugyanakkor vonós hangszereken is előírja a többszólamú játéknak azokat a
formuláit, amelyeket ő maga a csembalón és orgonán sajátított el. S ha a
szólóhangszeren megköveteli a polifon játékot, természetes, hogy a versenyművek
zenekari kíséretében ezt mindenütt következetesen megvalósítja. E tekintetben
erősen különbözik olasz példaképeitől, akiknek műveit fiatal korában buzgón
tanulmányozta (Vivaldinak tíz versenyművét dolgozta át vonós hangszerekről
orgonára, illetve csembalóra!): témái jellegzetesebbek, ritmikája erőteljesebb,
zenekarának szövete - a homofon olasz ripienókkal szemben - nemcsak a
ritornellekben, hanem a kíséret során is többszólamú.”
A BWV 1043-as d-moll koncert nemcsak zenei
értelemben vett mestermű, hanem a zenében kevéssé jártas hallgatót is
elkényezteti a dallamok szüntelen áradásával, különösen a Largo gyönyörű
burjánzása.
Vivace
Kamarazeneszerű virtuóz első tétele, dús és tömött hangzásokkal, finom és ritmikusan
bravúros tempóival káprázatos nyitánya e nagyszerű zenének. Ellenpontozó
szerkesztettsége méltán utal Bach zsenijére, a dallamiság mellett mély és
zeneileg igen gazdag muzsika.
Largo, ma non tantor
A két hegedű csodálatos játéka, vérvörös hangszíne, súlyos barnába hajló
merengése, szent szerelemmel átszőtt vágyakozása az egyik legmegindítóbb lassú
tétel a zene történetében. Nincs semmi mellébeszélés, frázis, ügyes
mesterkedés; ez a tétel a tiszta líraiság szent evangéliuma. Késő tavaszi
fasorok, arannyá égett hullámzó domboldalak, a májusi alkonyat tündérjátéka,
szerelem és gyengédség a szívekben.
Allegro
A tétel nagyszabású koncertmuzsika a kamarajáték minden erényével,
ünnepélyes és emelkedett színpompájával.
Lassú tételének legszebb előadásai a Menuhin-Ferras kettős, az
Ojsztrah-testvérek, Mutter és Accardo mesteri felvételei, melyek visszaadják
azt az emberi tisztaságot és eszményt, melyet Bach Istenszeretete álmodott e
komor és fénytelen világba.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
