2026. szeptember 1. kedd,
Egyed, Egon napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Nyughass, lélek!
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                         Az éjjel hazafelé mentem,
                                         éreztem, bársony nesz inog,
                                         a szellőzködő, lágy melegben
                                         tapsikolnak a jázminok.
                                                             (J.A.)


A júliusi nap épp’ süllyedőben és a homályban
kicsit még a barna kerítésnek döntöm a hátam;
itt Pasarét, ott túl a Svábhegy sötéten int felém,
s gondolatban most nincs más, csak te meg én.

Gyarló vagyok: az ember nem láthatja önmagát,
s a kép, mit elém sodor elmém, meglehet: fonák.
Hittelek. Tán’ ma is hiszlek utolsó menedéknek,
(most látom csak, a parkban tűzliliomok égnek)
…de ma csupa kétség vagyok, gyötrő, nagy titok:
mert hiába hittelek, talán mégis ostoba vagyok…

Pedig készültem a nagy, horvát hegyekbe veled,
vártam a szavaidat, jól eszembe véstem a neved:
ha indulunk, kiérünk a zsivaj nagy forgatagából,
s nekünk az erdők, lombok, Duna és fény világol.
Tőled tudom, miként kell a cipólevest kanalazni,
s hol a teknősök hűsölnek a palló alatt: arasznyi…
A nyirkosan hűs erdőkben madárberkenye pirul,
s azt is meg tudom mondani, hogy hívják latinul;
lásd, a nyár gyönyörű… És minden csupa ékszer:
mindig rá kell csodálkozni, mert sosincs elégszer.
Békesség forr a fákon, utak hasadnak, fény hevít,
szavakat gyűjtünk és fényesítjük azok gyöngyeit.
Így terveztük. De vajon mi lesz e gondolat sorsa?
Maradt-e elég erő, akarat, akár csak egy morzsa?
Ki mondja meg, miért lett borús most homlokod,
s mi lesz, ha az eget fölöttem meglobogtatod…?

Lassan már kusza, esti kóc száll a budai hegyekre,
indulok haza, de elmélázom, hol vagyok? Merre?
Érzem, „bársony nesz inog”, az idő új napot érlel.
Mondd, hogy érjem be fél szívvel, kurta töredékkel?



Budapest, 2012. július 7.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007