 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nyughass, lélek! | | Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok. (J.A.)
A júliusi nap épp’ süllyedőben és a homályban kicsit még a barna kerítésnek döntöm a hátam; itt Pasarét, ott túl a Svábhegy sötéten int felém, s gondolatban most nincs más, csak te meg én.
Gyarló vagyok: az ember nem láthatja önmagát, s a kép, mit elém sodor elmém, meglehet: fonák. Hittelek. Tán’ ma is hiszlek utolsó menedéknek, (most látom csak, a parkban tűzliliomok égnek) …de ma csupa kétség vagyok, gyötrő, nagy titok: mert hiába hittelek, talán mégis ostoba vagyok…
Pedig készültem a nagy, horvát hegyekbe veled, vártam a szavaidat, jól eszembe véstem a neved: ha indulunk, kiérünk a zsivaj nagy forgatagából, s nekünk az erdők, lombok, Duna és fény világol. Tőled tudom, miként kell a cipólevest kanalazni, s hol a teknősök hűsölnek a palló alatt: arasznyi… A nyirkosan hűs erdőkben madárberkenye pirul, s azt is meg tudom mondani, hogy hívják latinul; lásd, a nyár gyönyörű… És minden csupa ékszer: mindig rá kell csodálkozni, mert sosincs elégszer. Békesség forr a fákon, utak hasadnak, fény hevít, szavakat gyűjtünk és fényesítjük azok gyöngyeit. Így terveztük. De vajon mi lesz e gondolat sorsa? Maradt-e elég erő, akarat, akár csak egy morzsa? Ki mondja meg, miért lett borús most homlokod, s mi lesz, ha az eget fölöttem meglobogtatod…?
Lassan már kusza, esti kóc száll a budai hegyekre, indulok haza, de elmélázom, hol vagyok? Merre? Érzem, „bársony nesz inog”, az idő új napot érlel. Mondd, hogy érjem be fél szívvel, kurta töredékkel?

Budapest, 2012. július 7. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |