A sors neked ma sem sütött kalácsot,
és ráadásul zárva volt a  bolt.
Te szótlan tűrted, fáradozni látszott:
temette azt, mit tőled elrabolt.

Erőt veszel, markolsz, de mintha félnél,
jobb helyzetekbe képzeled magad.
Hátrálsz a rossztól, meg-megállsz a szépnél,
s csak azt teszed, mit másnak is szabad.

Vigasztalódsz, nap süt, kering a véred,
beléd karolnak jólfésült szavak.
Elboldogulsz, s már avval is beéred,
ha álmaiddal mások játszanak.

(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)